Mánfa Baranya vármegyében, a Mecsek északi peremén, Komló közvetlen szomszédságában fekszik: patakvölgyben kialakult, dombokkal és erdőkkel övezett település.

Télen különösen fotogén: a hóval borított utcák, a völgy csendje és az Árpád-kori templom tömbszerű, fehérbe öltözött megjelenése egyszerre idéz múltat és nyugalmat. Mánfa nem méreteivel hívja fel magára a figyelmet, hanem történetével, természeti környezetével és megőrzött faluképével.

Elhelyezkedés

A patak mentén sorakozó házak fölé erdős domboldalak emelkednek, a völgyfalu szerkezete pedig ma is jól olvasható a településképben. Földrajzi fekvése miatt Mánfa egyszerre része a Mecsek zárt, erdős világának és a környező települések kulturális-történeti térségének. Télen a domborzat, az erdők és a völgy vonalai különösen szépen rajzolódnak ki, még bensőségesebbé téve a falu hangulatát.

Mánfára több irányból is érkezhetünk, és mindegyik út más arcát mutatja. Nyugatról közeledve a látogatót már messziről köszönti a koraközépkor hajnalán emelt templom tömbje, amely évszázadok óta a falu jelképének számít. A meleg fekvésű lankák, a hajdani szántók, rétek és gyümölcsösök nyomai, valamint a völgy mélyén csörgedező patak együtt rajzolják ki a táj lényegét: egy megtelepedésre alkalmas, emberléptékű környezetet.

Keletről érkezve a dombok lankáiról leereszkedve bukkan elő a falu első háza. Ősszel és télen gyakran tejfehér köd ül a völgyre, mintha a település néha elrejtené magát az érkező elől. Déli irányból viszont magasabbról tárul fel a táj: a patakpart, a házsorok és a domboldalak együttese hóban különösen látványos, mert a fehér háttér letisztítja a formákat, és minden részlet hangsúlyosabbá válik.

Bárhonnan is érkezünk, a környező dombhátakon fekvő temetők csendje emlékeztet arra, hogy e völgyben évszázadok óta élnek emberek. Magyarok, tótok, németek, cigányok, földművesek, kézművesek és bányászok találtak itt otthonra. A történelem viharai – a tatárjárás, a török hódoltság, háborúk és bányabezárások – ellenére a település megmaradt, és az öreg templom harangjának hangja ma is összeköti a múltat a jelennel.

1 / 3

Mánfa télen – hóval fedett falu a Mecsek peremén

FOTÓ: Hatvani Anikó

FOTÓ: Hatvani Anikó FOTÓ: Hatvani Anikó FOTÓ: Hatvani Anikó

Történeti áttekintés

Mánfa története a középkorig nyúlik vissza. A település létezése a 12-13. században már bizonyosan kimutatható, és ehhez az időszakhoz köthető legjelentősebb műemléke, a román stílusú templom kialakulása is. A középkor folyamán Mánfa egyházi és földesúri birtokként működött, lakossága elsősorban földműveléssel és állattartással foglalkozott.

A 16-17. századi török hódoltság idején a falu – a térség számos településéhez hasonlóan – részben elnéptelenedett. A felszabadító háborúk után, a 18. században újratelepült; ekkor jelentős német ajkú lakosság érkezett, akik meghatározó szerepet játszottak a gazdálkodás és a faluszerkezet újjászervezésében.

A 19-20. században Mánfa életére hatással volt a Mecsek bányavidékének fejlődése, különösen a közeli Komló növekedése. A település ugyanakkor megőrizte falusias jellegét: a hagyományos paraszti életforma fokozatosan háttérbe szorult, de a történeti településszerkezet és a természeti környezet egysége mindmáig fennmaradt.

Látnivalók

Mánfa legfontosabb és legismertebb látnivalója a 12-13. századi eredetű, román stílusú templom, amely a középkori falusi egyházépítészet egyik értékes emléke. Vastag falai, félköríves szentélye és arányos tömege időtálló megjelenést kölcsönöz az épületnek. A templomot a 12. század végén bővítették, majd a 14. században átalakították: belső terét közel kétszeresére növelték, kívül pedig támpilléres fallal erősítették meg. A török hódoltság időszakát is átvészelte, így a település egyik legfolytonosabb történeti tanúja.

A templom a mecseki mondavilágban is megjelenik. Az egyik rege szerint Szent István és Koppány küzdelméhez kapcsolódva három helyen – Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán – emeltek templomot a sorsdöntő esemény emlékére. Egy másik monda egy pásztorról szól, aki egy elkóborolt bika nyomán, a megszólaló harang hangját követve talált rá a bozóttal benőtt régi templomra; a falu népe ezután megtisztította a környéket, és újra használatba vette az épületet.

3 / 3

Mánfa télen – hóval fedett falu a Mecsek peremén

FOTÓ: Hatvani Anikó

A templom közelében álló harangláb a 19. században épült. Jellegzetessége, hogy teteje is téglából készült. A benne elhelyezett harang ma is működik: reggel, délben és este jelzi az idő múlását, emellett lélekharangként is szolgál.

A patak mentén kialakult utcák és telkek jól őrzik a hagyományos völgyfalusi szerkezetet. Télen a patakparti fák, a hóval fedett kertek és az alacsony, hosszú parasztházak együttese különösen festői látványt nyújt. Ez a környezet nem kiépített látványosság, hanem élő táj: a lassú séták és a csendes megfigyelés természetes terepe.

Mánfa közvetlen környezetét erdők, dombok és kisebb völgyek határozzák meg, amelyek a Mecsek természeti világának szerves részei. A falu határában kezdődő erdős területek télen is vonzóak: a havas tájban kirajzolódó ösvények, a csendes erdők és a változatos domborzat különleges hangulatot adnak a környéknek. Ez a természeti háttér teszi Mánfát ideális kiindulóponttá a Mecsek kevésbé ismert, nyugodtabb részeinek felfedezéséhez.

Kapcsolódó

A 20 legszebb látnivaló Magyarországon

Magyarország bővelkedik lenyűgöző természeti képződményekben és épített értékekben egyaránt, amelyek nehezen férnek bele egy top húszas listába.

JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek