FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
FOTÓ: Gábor Hortolányi
Itthon
Ipolytarnóci Ősmaradványok, ahol az ősvilágba(n) kirándulhatsz
Húsz millió évvel ezelőtti világba repülhetünk vissza Nógrád megye északi szögletében, az Ipoly bal partján fekvő Ipolytarnóc határában.
A településtől nagyjából két kilométerre terül el az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, mely egy vulkáni katasztrófa által elpusztított ősvilág páratlan gazdagságú lelőhelye.
17,2 millió évvel ezelőtt négy fázisban hatalmas, robbanásos kitörés zajlott le. Forrása Egertől délre volt, és az első, rendkívül energikus torlóár – több mint 80 kilométert megtéve – hamar elérte Ipolytarnócot.
A magma külső vízforrással (például tó, rétegvíz) érintkezett, ami miatt viszonylag “hideg” volt. Ipolytarnócon a kutatók már csak körülbelül 150 Celsius-fokot rekonstruáltak, ez tette lehetővé az ottani vízparti környezet vegetációjának, a fatörzseknek, a leveleknek a megőrzését, és ez a nedves hamu takarta be százszámra a híres lábnyomokat is. A kitörés záró fázisát az összeomló kitörési oszlopból lezúduló piroklaszt-ár jelentette; ez is kis hőmérsékletű volt, a lerakódott tufa mindenütt tele van faszén-maradványokkal.
A környékbeli tudományos vizsgálatokat Kubinyi Ferenc, 1836-ban kezdte meg, legelőször a környéken egy 100 méter hosszú, 8 méter kerületű, óriási megkövesült fára bukkantak, melyet a helyiek hídként használtak. A következő évtizedekben egyre több leletet fedeztek fel a kutatók, lábnyomokat, cápafogakat, az idők során pedig a hely a geológia iránt érdeklődők zarándokhelyévé vált.
1944-ben nyitották meg a páratlan őstörténeti helyet a nyilvánosság számára, 1995-ben Európa Diplomát kapott, 2000-ben felvették az UNESCO Világörökségi Várományos Helyszínek Jegyzékébe.
Az 510 hektáros természetvédelmi terület földtani örökségünk gyöngyszeme.
A területre érkező látogatókat az Ősfenyő Belépő fogadóépület köszönti, amely önmagában is figyelmet érdemel: közlekedő folyosója a tarnóci gigantikus megkövesedett fa belső üregét imitálja, kiállító- és vetítőtermeiben pedig a földtani múlt történései kerülnek szemléletesen bemutatásra.
A fogadóépületből indul a Borókás árok bejáratától, a vezetett túra a geológiai tanösvényen. Az akadálymentesített, 800 méter hosszú körút utcai cipőben, esős időben is bonyodalom nélkül bejárható. Már maga a sétaút a Borókás-árok párás, fülledt dzsungelszerű erdejében, nagy lapulevelek, burjánzó páfrányok között egy igazi élmény.
Legfontosabb ősmaradványai a cápafogak, kövesedett fák, levéllenyomatok és az ősállati lábnyomok. A lábnyomos homokkövet két csarnok és egy védőpince rész mutatja be, a legújabb, folyamatban levő feltárások belső terét ideiglenes, faszerkezetű épület védi. Itt találjuk az először felfedezett, hatalmas, megkövesedett cukorfenyő maradványait is.
Az emlősök közül a leggyakoribbak az ősi orrszarvúak lábnyomai, továbbá az őz- és szarvasfélék, kisebb ragadozók, madarak lépésnyomai is konzerválódtak. De a felszínt növénymaradványok is gazdagítják, több mint 15 000 levéllenyomatot találtak, mely által rekonstruálható az egykori vegetáció, a trópusi-szubtrópusi esőerdő. A többszintes erdők képét óriás ősfenyők, páfrányok, pálmák, magnóliák, babér- és platán-félék határozták meg.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság fenntartásában működő terület jellemzően március elejétől október végéig várja a látogatókat keddtől vasárnapig, valamint ünnepnapi hétfőkön.
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
2030-ig meghosszabbították az Ipolytarnóci Ősmaradványok Európa Diplomáját
Az Európa Diploma kitüntető címét különleges jelentőséggel bíró európai területeknek ítéli oda az Európa Tanács.
Itthon
