Hollókő: Palócföld élő falva, amely a múlt és a hagyományok őrzője
Hollókő egy amolyan élő múzeum: több száz éves házai, bár a múltról regélnek, mégis élettel teltek, hiszen többségüket lakói ma is rendeltetésszerűen használják.
Hollókő Ófalujának története a 13. századig nyúlik vissza. A korabeli oklevelek jobbára csak a tatárjárás után épült várat említik, a faluról a középkorból pusztán az a tény ismert, hogy már a 14. század első felében egyházas hely volt.
A török hódoltság idején sok más településhez hasonlóan Hollókő is elnéptelenedett, újratelepítése azonban rövidesen megtörténhetett, hiszen 1720-ban már nemes községként szerepelt a nyilvántartásban.
A 17–18. században kialakított falu a tradicionális építészet és a 20. századot megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni.
A település szívében áll a fatornyos, zsindelytetős katolikus templom, amely a falu emblematikus épülete, története 1889-ig nyúlik vissza.
A jellegzetes, fehérre meszelt, tornácos, deszkamellvédes, kontyolt palóc parasztházak az 1909-es tűzvész után kapták mai formájukat.
Néhányukban kézműves műhelyek, múzeumok, bemutatóházak kaptak helyet.
Ófalu 67 védett, mesebeli házacskáját 1987 óta az UNESCO is jegyzi, hazánkból elsőként került fel a világ legértékesebb örökségeit felsoroló listára, ráadásul az első falu volt az egész világon, amely kiérdemelte ezt a címet.