Idén egy új állományt talált meg Schmidt Dávid botanikus Répceszemere mellett

Az őszi füzértekercs évelő, lágyszárú, 7–20 cm magas növény. A föld alatt 2-4 (ritkán 6) 1–3 cm hosszú és 0,5-1,5 cm széles, megnyúlt ovális alakú gumója található. A végük felé kissé keskenyedő gumók halványbarnák és rövid, áttetsző szőrök borítják őket elszórtan. A szimbionta gombáktól penészszagúak.

A többi orchideafajtól eltérően nincsenek vastag, fonalszerű, a szár aljából eredő másodlagos gyökerei.

A növény igen lassan növekszik, nyolc évre van szüksége, hogy föld fölötti leveleket fejlesszen és újabb három évre, hogy virágozzon. Ezután sem virágzik minden évben és rossz körülmények esetén leveleket sem növeszt. Augusztus végén jelenik meg rozettát formáló 3-7 levele. A levelek áttelelnek, majd nyár elejére (legkésőbb júliusra) elszáradnak. Néhány héttel később a halott tőlevélrózsa mellől nő ki a virágzat szára – olvasható a Fertő-Hanság Nemzeti Park honlapján.

Hazánkban elsősorban a Zalai-dombságban, a Balaton-felvidéken és a Mezőföldön ismertek előfordulásai. A Kisalföldön kihaltként tartották számon, utolsó ismert előfordulása a Győrszentiván melletti Ujmajor volt, ahol Polgár Sándor gyűjtötte 1934-ben. Idén Schmidt Dávid botanikus találta meg egy új állományát Répceszemere mellett.

Az Igazgatóság botanikusai részletesen felmérték a lelőhelyet és a mintegy 5 hektáros területen 216 példányt találtak, amely országos szinten is kiemelkedő nagyságú állományt takar.

A következő napokban a környező legelőket is ellenőrzik, mert könnyen meglehet, hogy máshol is megtelepedett a faj.

Száraz, közepesen száraz réteken, tisztásokon, legelőkön, gyümölcsösökben, bozótosokban fordul elő. Nem kedveli, ha a füvek összezárulnak fölötte, ezért elsősorban legeltetett, kaszált rétek növénye.