Itthon
A mai Békéscsaba a Kettős-Körös völgye és a Békés-Csanádi löszös síkság ÉK-i részén fekszik. Az első írásbeli adatok a településről 1332-ből származnak. A török megszállás idején Békéscsaba és a megye lakossága nagyrészt kihalt, a terület „újraélesztése” érdekében 1718-ban és 1723-ban szlovák családokat is letelepítettek a körzetben.
A Csabára érkező szlovák és magyar telepesek eleinte vesszőből font, sárral kitapasztott házakat építettek, majd a 18. század közepétől új háztípus, az úgynevezett simléderes vagy sipkás ház jelent meg. E házak már vert vagy vályogfallal épültek, és legfőbb jellemzőjük, amelyről nevüket is kapták az volt, hogy nádfedelük az utca felé félkörösen erősen előreugrott. A simléderes házak meglehetősen tűzveszélyesek voltak, így az 1830-as évek elején megtiltották építésüket, és a 20. század elejére csaknem teljesen eltűntek.
Jellemzője, hogy a tetőszerkezet a ház utcai fala elé nyúlik ki, három fa, darulábas oszloppal megtámasztva. Az oszlopok közét derékmagasságig bedeszkázzák, kialakítva egy zárt előtornácot, amely Csabán a podsztyena nevet viseli.
A tornácon a fal alján rendesen fekete vagy kék színű sáv volt festve. Ott ahol eladó lány volt a háznál, ezen sávban a leány lúdtollal, ujja hegyével, ecsettel rózsákat s különösen tulipánokat festett.
E háztípusok építése a 19. század közepére elavulttá vált és a gazdák – jómódjuk fitogtatására – már falazott oromzatú és oszlopú, klasszicizáló vagy barokkos elemeket viselő parasztházakat építettek.
A lakóházak mindig hosszanti tengelyükkel merőlegesen épültek az utca vonalára. A podsztyenás házak alaprajzi elrendezése is jellegzetes: elöl van a podsztyena, utána következik az első szoba, pitvar, majd a hátsó szoba, melyből ajtó vezet a kamrába. A kamra után van a kocsiszín, végül az istálló és az ól.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!