Itthon
A kisoroszi szigetcsúcs, a több mint 30 kilométer hosszú Szentendrei-sziget Dunakanyarba benyúló északi csücske, sokat megőrzött természetességéből: partja homokos-kavicsos, ettől kicsit beljebb eső részét erdős-ligetes facsoportok borítják.
E mesés környezet pedig csodálatos panorámával is társul, hiszen a Duna egyik oldalán a Börzsöny hegyei, a másik oldalon a Visegrádi-hegység és a Fellegvár látható, a szigetorr végéről pedig szinte az egész Dunakanyar belátható. Azt, aki a sziget legszélén áll olyan érzése tölti el, mintha semmi más nem lenne a világon, csak a végtelen Duna.
Kisoroszi már a rómaiak által is lakott terület volt. Határában a Hosszúréti dűlőnél őrtornyot építettek az egyre sűrűsödő barbár támadások miatt. A település a Rosd nemzetség ősi birtoka volt, az első írásos emlék 1394-ből származik, ekkor Orosz volt a neve. A hagyomány szerint Kálmán király uralkodásának idején Oroszországból beköltözött emberek szállották meg ezt a helyet, akikről a helység a nevét kapta.
A település eredetileg Nógrád vármegyéhez tartozott, majd Pest vármegye fennhatósága alá került. Az 1690-es évektől a községről több alkalommal is vita zajlott a két megye között, és csak 1704-től lett véglegesen Pest megye területe.
Az országos jelentőségű védett területté nyilvánított, vadregényes, csendes, erdős vízparti táj hosszú-hosszú évek óta kedvelt célpontja a természetkedvelőknek.
A lenyűgöző természeti adottság sok művészt is megihletett: ott alkotott többek között Ujváry Ignác, Korga György és Sváby Lajos festőművészek, de például Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Fekete István vagy Nádas Péter is.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!