A Szent György-vonalra emelt pilisszántói Boldogasszony-kápolna
A Pilisszántó feletti Magas-hegyen 2006-ban tették le a Boldogasszony-kápolna alapkövét.
Az ősi tanok szerint Szent György-vonalak, azaz sárkányvonalak hálózzák be a Földet. A vonalak metszéspontjai a természet akupunktúrás pontjai, egyben szakrális, szent helyek. A Pilis kezdetektől fogva a magyarság szakrális területe, itt dobog a Föld szíve, őseink nem véletlenül adták a középpontjában lévő csúcsnak a Dobogókő nevet.
Ilyen helyre, azaz a Szent György-vonalra épült az ősi formájú kápolna is, mely az Árpád-kori fénytemplomokkal azonos megoldású, a földtől induló oltár az ég felé emelkedik.
A természetes mészkőből falazott kápolna mára a Boldogasszony ősi kultuszát tisztelők zarándokhelyévé lett.
A kör alakú kápolna különlegessége, hogy a szemközti, sumér elnevezésű Ziribár hegyszoros mögül felbukkanó Nap a decemberi nap-éjforduló hajnalán fénybe öltözteti az oltár mögött ülő Boldogasszonyt.
A kápolna belseje, a szobor Péterfy László alkotása.
A kápolna mennyezetét díszítő, kettős keresztet ábrázoló üvegablak.
A kereszt, kőbe vésve, a kápolna tornyain is megjelenik.
A kápolna bejárata fölött a Napmadár kitárt szárnyaival a Szentlélek hívja a betérni szándékozót és köszönti a hegyszorosból vele szemben felkelő Napot.
A kápolna előtt álló homokkő oltár a Hosszú-hegy tetejéről származik.
A kápolna mögött áll a Hargitáról származó, százhuszonhét évgyűrűt számláló fából készített Pilis Keresztje.
A 12 méter magas és 6 méter széles tölgyfa kereszt népünk ősi történelmi múltjának, hazánkat a Pilisből irányító Árpát-házi királyainknak, a Kárpát-medence egymásra utalt népeinek és a pálosoknak állít emléket.