A százhalombattai Csónakázó-tó, ahova érdemes télen is ellátogatni

Százhalombatta egyik kedvelt, ha nem a legkedveltebb kiránduló helye a Csónakázó-tó és parkja.

A város nevét említve talán elsőként mindenkinek a Barátság kőolajvezeték végpontján 1965-ben átadott Dunai Olajfinomító, a Dunamenti Erőmű, azaz egy tipikus iparváros jut eszébe, pedig a Mezőföld csücskében, a Budapesttől kevesebb mint 30 kilométerre, a Duna nyugati partján fekvő város ennél sokkal több, arról nem is beszélve, hogy történelme messze időkre nyúlik vissza, területén már a bronzkorban is laktak.

A környék aztán i. e. 1300 körül elnéptelenedett, majd az urnamezős kultúra népe lakott itt. Az i. e. 7-6. században a hallstatti kultúra népe telepedett le. Ennek emléke az előkelők mintegy 120 halomsírja, melynek 6 hektáros területén ma a Régészeti Park terül el. A római korban Matrica néven katonai tábor volt a város területén, mely a Duna partján húzódó határt, a limest védte. A település a török időben is lakott volt.

A 19. században a lakosság fő megélhetését a mezőgazdaság és a halászat biztosította. Az első ipari munkalehetőséget az 1895-98 között megépült téglagyár jelentette. Százhalombatta az 1960-as évek eleji iparosodásig kis falu volt, az ott élők mezőgazdasággal, halászattal, téglagyártással és malomiparral, kereskedelemmel foglalkoztak.

A 20. század végére az ipar kapta a legfontosabb szerepet a településen, s rövid idő alatt a mezőgazdasági faluból egy mintaszerű ipari várost teremtettek.

A százhalombattai patkó alakú Csónakázó-tó a település Dunafüred városrészében terül el.

Kiterjedt parkterületével kedvelt kiránduló hely, padokkal  tűzrakó helyekkel, játszótérrel ellátott terület, ahol élmény sétálni és kiszakadni a hétköznapok szürkeségéből.

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!