A sárospataki Rákóczi-vár és jellegzetes vörös tornya

Itthon

2020. augusztus 28. Halász Gabi Neszveda György

Megosztás:

A sárospataki Rákóczi-vár egyike a hazai késő reneszánsz építészet legértékesebb épületeinek, amely az átalakítások és tulajdonos váltások miatt barokk és romantikus stílusjegyeket is hordoz.

A várat Perényi Péter építtette 1534-37 között, aki a mohácsi csata után tett szert a területre. A várfallal körülbelül egyidős az erősség centruma, az ötszintes Vörös torony, amely egy észak-itáliai mester, Alessandro Vedani nevét dicséri.

fotó © Neszveda György | Csodálatos Magyarország

A Perényiek kihalása után a vár gyakran cserélt gazdát, egészen 1616-ig, mikor Lorántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házassága révén fejedelmi birtoknak minősítették, s a várat jelentősen kibővítették.

fotó © Neszveda György | Csodálatos Magyarország

A Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc mozgalmak központja volt: itt tartották az 1708-as országgyűlést is. Később a Trautsohn, majd Bretzenheim hercegek tulajdonába, majd a második világháború után az állam birtokába került. Napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításainak helyszíne.

A régi, rombusz alapú „belső várat” sarkain bástyák övezik, a várkastélyt pedig árok veszi körbe.

Az udvar ékessége a Lorántffy-loggia

Az oszlopos-árkádos építészeti gyöngyszem a keleti szárnyat és a tornyot kapcsolja össze.

fotó © Neszveda György | Csodálatos Magyarország

A négyzetes alaprajzú Vörös-torony gyakorlatilag a vár centruma.

fotó © Neszveda György | Csodálatos Magyarország

A torony legalsó szintjének homlokfalain lőréseket alakítottak ki. A bejárati szinten volt a konyha, a kincstár és a levéltár, valamint a kancellária és a sáfárház.

fotó © Neszveda György | Csodálatos Magyarország

A harmadik és a negyedik szint között a homlokzat mögött védőfolyosók húzódnak, melyekből lőrések nyílnak. A negyedik szinten található a nagy terem, különösen szép reneszánsz faragványairól és 16. századi ornamentális falfestéséről híres. Ágyúállások céljára a legfelső szinten 1656-1658 között négy tornyot építettek, melyek közül ma már csak három áll.

A negyedik, a torony délkeleti sarkával együtt 1702 körül leomlott.