Itthon
Rudabánya nevét az 1965-ben megtalált, tíz millió éves ősmajom lelete is ismertté tette. No, de kanyarodjunk vissza a bányászathoz, hiszen a területen már az őskorban is fejtettek vasércet a kelták. A 14. században elsősorban aranyat, ezüstöt és rezet bányásztak a településen, amelynek szláv eredetű neve szintén a vasércre utal: a ruda szó ércet, vasércet, illetve vasas vörös földet jelent.
A nagyipari vaskitermelés a 19. század végén kezdődött el, és 1945 után érte el a tetőpontját. A kimerülő telepek miatt ugyanis ráfizetésessé és gazdaságtalanná vált vasércbányászat, melyet 1985-ben végleg be is szüntettek.
A Rudabányai-tó a volt külszíni vasércbánya utolsó munkahelyén, a Vilmos és az Andrássy II. bányarész találkozásánál keletkezett, eleinte egy nagyobb és egy kisebb állóvíz jött létre, majd a vízszint emelkedésével a két tó egyesült, és elérte mai, nagyjából állandósult kiterjedését.
Hossza mintegy 300, átlagos szélessége körülbelül 80 méter. A felszíntől számítva 60 méteres mélységben lehet elérni a mederaljzat legmélyebb pontját, ahol már 7 atmoszféra a vízoszlop abszolút nyomása.

fotó © Molnár Anita | Csodálatos Magyarország
A szinte alig létező, rendkívül gyenge vertikális áramlás miatt a Rudabányai-tó víztömege erősen keresztrétegzett, a tó víztömegében több, egymástól éles határral elválasztódó hőváltó réteghatár található.
Amíg nyáron a tartós napsugárzás hatására akár +24-25 Celsius fokra is felmelegedhet a felszín, addig odalent, a 60 méter körüli mélységben már csak +6 fok körüli dermesztő hideg uralkodik.
Bár a bányató kékeszöld, tiszta vize fürdőzésre csábítóan mutogatja magát, tilos a vízbe menni a hirtelen mélyülő partja, valamint a vízfelszín alatt rejtőzködő, halálos sziklák miatt.

fotó © Molnár Anita | Csodálatos Magyarország

fotó © Molnár Anita | Csodálatos Magyarország
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!