A kunhalmon magasodó, árokkal és védőfallal erősített óföldeáki erődtemplom
A földeáki templomról a legjelentősebb írott adat 1429-ből, egy V. Márton pápa által kiadott bullából származik.
Óföldeák, a 11-12. században létrejött település Fülöp apátról kapta nevét, s legkorábbi említése egy 1332-33-as pápai tizedjegyzékben szerepel.
Egy egykori Árpád-kori templom helyére a 15. században építették a zömében máig fennmaradt gótikus épületet, amely köré a 15-16. század fordulója körül védőfalat emeltek.
A középkor folyamán virágzó mezőváros a török hódoltság végén elpusztult, majd 1723-ban népesült be ismét, akkor a templomot újjáépítették.
Ebben az időszakban készítették a kazettás famennyezetet.
A templomot kissé szabálytalan alakú 24-26-szor 38 méteres erődítés vette körbe, a falakon kívül pedig 2,5-3 méter mély árok futott. A templomot a sáncárkon átvezető fahídon közelíthették meg.
A harangtorony 12-15, a kaputorony 12-18 méteres volt.
1845-ben, a Maros és a Tisza nagy árvize elsodorta a települést. Az új falu a réginek a helyétől távolabb épült föl. Azóta kezdték a régi települést Pusztaföldeáknak, Óföldeákpusztának nevezni.
A régi templomot magtárrá alakították, felszerelését az új földeáki templomba vitték át. A régi településrész azért nem néptelenedett el teljesen, sőt, a Tisza szabályozása és az árvizek megszűnése után ismét betelepült. A templomot 1874-ben hosszirányban bővítették. A templomot a földbirtokos, Návay László hétéves szibériai száműzetésében tett fogadalma szerint 1923-1924-ben állították helyre.
A település 1950-ben Óföldeák néven önállósult.
1989-ben Vályi Katalin végzett falkutatást. 1990-99 között Béres Mária vezetésével nagyobb arányú műemléki régészeti kutatásokra került sor, majd következett a helyreállítás, állagmegóvás. Az üvegablakokat Szilágyi András tervei alapján pótolták.
2020-ban elkészült a vizesárok fölötti új fahíd, és megvalósult a templom teljes külső felújítása.