A Bükk mélyén megbúvó kolostor: a bükkszentléleki pálos kolostorrom
A szentléleki, középkori nevén dédesi pálos kolostort a 14. század elején létesítették.
Egy csekély létszámú remete közösség már a 13. század közepén is élt a ma is látható monostor helyén, vagy annak közelében, melyről 1240-ben Dédes és Tardona határjárásában már említést tesznek.
A pálos kolostort 1313 előtt alapította az Ákos nembeli István nádor a Szentlélek és Krisztus Teste tiszteletére. A pálosok életét, a közösség vagyonának gyarapodását nagylelkűen támogatta Nagy Lajos király, Luxemburgi Zsigmond és később Mátyás király is.
1526 és 1541 között, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd kettős királysága idején a szentléleki pálos kolostor teljesen elnéptelenedett. Az épületek romos állapotban maradtak gazdátlanul a Bükk erdeinek takarásában.
A szentléleki kolostor a Bükk rejtekében, 710 méter magasságban, a világtól elzárt ősvadonban épült föl
A pálos templom egykori egyhajós épülete 20,5 méter hosszú és 9,5 méter széles alapterületű volt, sokszögzáródású szentéllyel és keresztboltozatos tetőszerkezettel. A megmaradt romok nagy része ennek a templomnak a maradványa. A kolostorról és lakóépületekről azonban már csak néhány kőhalom tanúskodik.