Aggteleki Nemzeti Park
Magyarország egyik legjellegzetesebb karsztterülete az Aggteleki-karszt, melynek fő tömegét a középsőtriász, úgynevezett wettersteini mészkő alkotja. E területen 250 barlangot tartanak nyilván, köztük az ország leghosszabb, legismertebb és legrégebben kutatott barlangját, a több mint 30 kilométer hosszan feltárt Baradla-Domica barlangrendszert, amelynek 22027 méteres szakasza esik Magyarország területére. 1995-ben az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította az Aggteleki- és a Szlovák Karszt barlangjait.
A Baradla-barlang 200-230 millió évvel ezelőtt képződött triász mészkőben alakult ki. Ezt a területet a triász időszakban fokozatosan mélyülő tenger borította, amelyben a mélységtől és a szárazföldtől való távolság függvényében különböző minőségű meszes üledékek rakódtak le az itt élő, majd elpusztult mészvázú állatok maradványaiból. A triász időszak után a tenger visszahúzódott, a meszes üledék megszilárdult, a terület pedig kiemelkedett. A hegységképződés során a szilárd kőzetblokkok erősen összetöredeztek. Többféle mészkőformáció alakult ki az idők során, a Baradla-barlang 3 különböző mészkőben alakult ki.
Számos sziklacsarnok mennyezetmagassága az 50 métert is megközelíti, több olyan terme is van, amely 200 méternél is hosszabb. Nagy templomokat és tornyokat, 15-18 emeletes lakóháztömböket lehetne elrejteni boltozata alatt. A legnagyobb légköbtartalmú termek közül is kiemelendő a 800 ezer köbméteres Libanon csarnok és a 440 ezer köbméteres jósvafői Óriások terme.
A Baradla járatait a csepegő vizek mésztartalmának kicsapódásával keletkezett változatos nagyságú, színű és formájú, egyedülálló látványt nyújtó cseppkőoszlopok, függő- és állócseppkövek, cseppkőlefolyások és -zászlók díszítik. A szivárgó, folyó vizek cseppkőmedencéket, mésztufagátakat hoztak létre.
A Baradla-barlang már ősidők óta ismert az ember előtt, számtalan kultúra nyomait találták meg járataiban: a korábbiak közül a csiszolt kőkor és az ún. bükki kultúra emlékei is előkerültek, az első leletek tízezer évnél is régebbiek.
A barlangot és az ott található hófehér cseppköveket először – bár név nélkül és téves helymeghatározással – G. Wernher 1549-ben Baselben megjelent munkájában említette. A tévedésre Bél Mátyás hívta fel a figyelmet 1742-ben. Az 1700-as évek végétől egyre gyakrabban látogatott barlang első kiépítését József nádor látogatása alkalmából 1806-ban végezték el. A barlangnak 1984 óta a természetvédelem a gazdája.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!