Szentendre
Szentendre egy különleges város: a természeti környezete egyszerűen varázslatos a Dunával és a Pilis-hegység délkeleti szélének dombsoraival. A hangulatos műemléki belváros szűk, kanyargós, gyakran lejtős utcáival, bennük a számos épített örökséggel, templomokkal és ódon házakkal csábítóan hívogatják a kirándulókat.
Nem véletlenül nevezték el Szentendrét a Dunakanyar ékszerdobozának, hiszen a településen sétálva úgy fedezhetjük fel a szépségeket, mintha egy míves ládikában kutatva egymás után találnánk meg a drágaköveket.
Szentendre és környéke már a római korban fontos szerepet játszott a Római Birodalom keleti határának megvédésében. A népvándorlás során először a hunok, majd a longobárdok, később az avarok, a 9. századtól pedig a magyarok foglalták el Szentendrét és környékét. A 13. században főesperesi székhely, Pilis vármegye egyházi központja lett. 1541-ben, Buda elfoglalásakor Szentendre is török kézre került. A százötven éves török uralom alatt a város majdnem teljesen elpusztult, és elnéptelenedett, az összeírásokban is pusztaként szerepel, csak 1684-ben szabadult fel, de néhány évig még a Budát ostromló keresztény seregek felvonulási területe volt.
A 17. század végén nagy számban dalmátok és szerbek érkeztek Szentendrére és környékére, aminek a város sajátosan mediterrán városképe is köszönhető.
A város a csodálatos természeti és épített örökségei mellett szinte egész évben pezsgő kulturális és művészeti programokat is kínál, érdemes többször is ellátogatni Szentendrére.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!