A függőleges sziklafalakkal körülölelt Tarcali bányató
Tarcal Tokajtól néhány kilométernyire nyugatra, a Tokaji Borvidék Világörökség kultúrtájának szívében, a Zemplén déli csücskében terül el.
A település két teljesen eltérő karakterű természeti táj határán fekszik, területén megtaláljuk a térséget uraló Nagy-Kopasz lenyűgöző vulkáni kúpjának 512 méter magas csúcsát, valamint a Tisza és a Takta árterének alig 94 méterrel a tenger szintje fölött fekvő, tökéletes síkságát.
Természetföldrajzi szempontból Tarcal az Észak-magyarországi-középhegység legkeletibb tagjának, a Zempléni-hegységnek része.
Ezen belül a geográfia önálló kistájnak tekinti Tokaji-hegy néven a nem is olyan rég még hivatalosan is Tarczal hegyének nevezett Nagy-Kopaszt, amely valóságos félszigetként nyúlik be az Alföldre, és egy keskeny nyakon épp Tarcal területén kapcsolódik a szűkebb tájföldrajzi értelemben vett Hegyaljához. Ezt a tájat a vulkanizmus által létrehozott, mintegy 10 millió éves Nagy-Kopasz több mint 16 négyzetkilométer területű, közel szabályos kör alaprajzú kúpja uralja.
A Nagy-Kopasz hegy lábánál terül el a Tarcali-tó, amely a bányamunkák hozadékaként keletkezett, és forrásvizek töltötték fel.
A tó vize kékes zöld és kristálytiszta, benne fürödni tilos, mivel a sziklás part hirtelen mélyül.
Ám a lenyűgöző környezet remek helyszíne a pihenésnek, kikapcsolódásnak, túrázásnak.
A hegy vulkanikus eredetű andezitét a tavat övező függőleges sziklafalakban is megfigyelhetjük.
A település 2002-ben a Tokaj-hegyaljai borvidékkel a Világörökség része lett.
Érdemes a 2015-ben átadott Áldó Krisztus szobrot is útba ejtenünk, hiszen innen a legszebb a kilátás a Tarcali bányatóra és persze a híres borvidék szőlőtábláira.