A faddi Duna-holtág, melynek nyugalmával kevés hely vetekszik
A Duna-völgyében fekvő Fadd településtől csupán néhány kilométerre terül el a közkedvelt üdülőtelep, Fadd-Dombori.
A csodálatos természeti környezetben fekvő, zsákfalu jellegű, azaz az átmenő forgalomtól mentes üdülőtelep ideális a környezet a nyugodt nyaralás kedvelőinek de az év többi évszakában is érdemes ellátogatni a holtág mellé.
Az üdülőtelep kiépítés az 1960-as években kezdődött Fadd-Domboriban, ahol az 50-es évektől idényjellegűen egy sátortábor működött. A hely egyre népszerűbb lett, így felvetődött a gondolat, hogy a tábort Faddon, a Duna partján kellene tovább üzemeltetni, de már nem sátrakban, hanem állandó épületekben. Az akkori vezetés azonban elvetette a tervet a falusi lányok erkölcsi tisztaságának megőrzése miatt, hiszen a városból érkező “fiatal elvtársak” esetleg rossz hatással lehetettek volna rájuk.
Úgy gondolták, jobb, ha Domboriban, a falutól elszeparálva működik a fiatal aktivisták képzése.
Gyakorlatilag ez a döntés az elindítója Dombori üdülőtelep kialakulásának.
A ’60-as évektől, a tábor kialakítása után beindultak az akkori állami vállalatok beruházásai is és Dombori egyre népszerűbb lett. Egyre jobban szaporodtak a magánüdülők, és egyre dinamikusabban fejlődött az üdülőhely.
A rendszerváltás ill. az azt követő időszak az üdülőhely életére is rányomta bélyegét. Megszűntek az állami beruházások, nem épültek utak, megállt az addigi fejlődés, Domborira egyre kevesebb pénz jutott.
A másik nagy probléma a holtág természetes vízutánpótlása volt. A kiszáradó patakok miatt folyamatosan romlásnak indult a víz minősége, teljesen megszűnt a dunaszentgyörgyi lápvilág, a Fadd-Dombori-holtág vize pedig már fürdésre sem volt alkalmas. Elpártoltak a turisták, az üdülőtulajdonosok.
A környező települések lakói és vezetői megkongatták a vészharangot.
A közös összefogással megvalósított rehabilitáció meghozta az eredményét: megemelkedett a vízszint, visszatértek a madarak, nyílnak a védett virágok.