A több mint egy kilométer hosszú Gödi-sziget – ahogy a helyiek hívják a Homok-sziget – egyedülálló homokpadjaival közkedvelt fürdőhely a helybeliek és a közelben élők körében.

Gödi-sziget, a kis Duna-mellékág és a parti sétány a gödi Duna-part természeti értékekben gazdag, hangulatos része.

Közvetlen közelében található a Szakáts-kert, erdős patakvölgyével és felső részének sík területével. A környék tele van „ex lege” védett forrásokkal. A sziget – amely országos védettség alatt áll, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része – 8 hektár területű, amin természet-közeli állapotú ártéri erdő található, amelyet áradáskor víz borít. A sziget felső vége egy feltáratlan római kori tornyot is rejt.

A Gödi-sziget egy úgynevezett dunai medertágulatban jött létre. A kilométernél is szélesebb egykori dunai mederben, más néven a gödi gázlóban a hordalék utánpótlódása az erőteljes oldalazó erózió következtében folyamatosan rendelkezésre állt. A kezdeti zátony fázis után a megtelepedő növényzet következtében a sziget hordalékmegkötő képessége sokszorosára nőtt, így területe fokozatos növekedésnek indult. Területe az első rendelkezésre álló térképek szerint 4 hektár volt.

Az 1880-as években megkezdődött, majd a II. világháború után gyorsított ütemben elvégzett folyószabályozási munkák során a Gödi-szigetet a parthoz kapcsolták egy keresztgáttal. Az a cél vezérelte a tervezőket, hogy a főágban minél több víz maradjon kisvízi időszakban. A gát koronamagassága a váci vízmércén mért 250 centiméter volt. A szigeten továbbá épült két sarkantyú, melyekkel a sodorvonalat a horányi oldalhoz szorították. A horányi oldalt az eróziótól párhuzamművel védték meg, ami tovább szűkítette a medret, a jelenlegi 350-400 méter szélességre (az egykori 1,2 kilométeres értékről). A szabályozás következtében a gödi oldalon lecsökkent a víz sebessége, és a kiülepedő hordalékból rohamos sebességgel nőtt a sziget területe. A folyamat a mellékelt ábrán figyelhető meg. A mellékág szélessége az elzárás következtében a mederben képződő zátonyok miatt harmadára szűkült. Északon és Délen is homokzátony zárta el a mellékágat a főágtól. Mivel a Duna a szűkebb medrében mélyebbre vágódott, csökkent az átlagos vízszint, így a szárazra kerülő zátonyokon előbb bokrok, majd erdő telepedett meg. Ez az erőteljes növekedési periódus körülbelül a hetvenes évekig tartott, amikorra a szigetet a parthoz kötő – a jég által erősen megrongált – gáton rés nyílt. Ennek következtében a holtágban már sokkal alacsonyabb vízállás esetén is jelentkezett a vízáramlás. Az áramló víz a sziget déli részén két helyen is átvágta a beerdősült zátonyt. Meredek partfalak, vízbe dőlő fák jelölik a felerősödött eróziót. A felújult vízáramlás által kimosott homokon keletkezett a népszerű szigeti fürdőhely.

Napjainkra már nem a gát koronaszintje határozza meg a mellékág vízáramlását, hanem a sziget északi részében lerakódott kavicszátony. Ennek magassága 123-125 centiméteres váci vízállással jellemezhető. A főági oldalon a két sarkantyú között képződött, főként kavics anyagú zátony. A szabályozás következtében a Gödi-sziget területe háromszorosára növekedett 60 év alatt.