FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
FOTÓ: Hatvani Anikó
Itthon
Orfűi Malmok – évszázadok története a Vízfő-forrás közelében
A Mecsek északi oldalán fekvő Orfű egyik különleges látnivalója a három épületből álló malomegyüttes.
A vízimalom, a szárazmalom és a papírmalom három különböző technológiát mutat be: az egyiket a patak vize hajtja, a másikat egykor lovak ereje mozgatta, a harmadik pedig a hagyományos papírkészítés világába enged betekintést.
Az itteni molnármesterség gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. A mai vízimalom helyén már évszázadokkal korábban is őröltek, a Vízfő-forrás közelében pedig a középkor óta működött vízimalom.
A török hódoltság idején a környék elnéptelenedett. A 18. században német és osztrák telepesek érkeztek Baranyába, köztük molnárcsaládok is. Új duzzasztási helyeket alakítottak ki, illetve korábbiakat vettek ismét használatba, így az Orfű-patak mentén újra megindult a gabonaőrlés.
Több mint százéves gépek a vízimalomban
A ma látható vízimalom épülete a 19. század közepén nyerte el mai formáját. Kezdetben hagyományos malomkövekkel dolgoztak benne, majd a 20. század elején, Nicsinger Henrik idején jelentősen korszerűsítették.
Ekkor hengerszékeket, valamint a gabona tisztítására, mozgatására és az őrlemény osztályozására szolgáló berendezéseket szereltek be. A technika jelentős része fennmaradt: Oser-hengerszékek, tisztító-, felvonó- és szitarendszer is látható az épületben, a több mint százéves gépek pedig ma is működőképesek.
A szerkezeteket felülcsapott vízikerék hajtja. A víz felülről érkezik a kerék lapátjaira, forgását pedig áttételek továbbítják az épület különböző szintjein elhelyezett gépekhez. A vezetett túrán az egykori munkafolyamat is végigkövethető a gabona tisztításától és őrlésétől az őrlemény szitálásáig.
A háború után pusztulásnak indult
A második világháborút követően a Nicsinger családot német származása miatt kitelepítették, a malom pedig kikerült a birtokukból. A következő évtizedekben a berendezések egy részét széthordták, a malomárkot betemették, az épületet pedig raktárként is használták.
Megmentése az 1960-as évek végén kezdődött. Eredetileg egy jóval nagyobb terv részeként Baranya megye szabadtéri néprajzi múzeumát szerették volna létrehozni ezen a területen. A skanzen végül nem valósult meg, a vízimalmot azonban helyreállították. A munkálatok 1970-ben fejeződtek be.
Az 1990-es évek elején Füzes Antal és Füzes Péter, egy régi vízimolnárcsalád leszármazottai láttak hozzá ahhoz, hogy a malom ismét működhessen. Ennek eredményeként 1994 nyarán, a múzeumi funkció megtartása mellett, működési engedéllyel rendelkező termelő patakmalommá vált.
A vízimalom mellett áll a Régi Molnárlak is. A tornácos épület ma kézműves műhelyeknek ad helyet, a hozzá kapcsolódó nyárikonyhában pedig kemence működik.
Egy malom, amelyhez nem kellett víz
A közelben álló szárazmalom egészen más elven működik. Hajtásához nem patakra volt szükség: a munkát állati erő végezte.
Az Orfűn látható, 19. századi szerkezet eredetileg az észak-baranyai Mekényesen működött, ahol egészen a második világháborúig használták. A pécsi Janus Pannonius Múzeum 1963-ban vásárolta meg, majd szétszerelés és raktározás után 1974-ben került Orfűre. Itt felépítették a mekényesi épület hű mását, és ebben helyezték el az eredeti szerkezetet.
Leglátványosabb része a kilenc méter átmérőjű járgánykerék, amelyet egykor két ló mozgatott. A kerék 400 fog segítségével továbbította az erőt az őrlőszerkezethez.
A gabonát Jakab-hegyi vörös homokkőből készült kövek őrölték meg, a lisztet pedig az őrleményből gatyaszárszitával választották ki. A csaknem kétszáz éves szerkezet ma is működőképes.
Olajat is préseltek
A mekényesi szárazmalomban nemcsak gabonát dolgoztak fel. Olajprés is működött benne, amely szintén Orfűre került.
Az olajos magvakat először megdarálták, majd áztatták és pörkölték, végül kipréselték belőlük az olajat. Ehhez két, egyenként mintegy másfél tonnás és hat méter hosszú préselőgerendát használtak. A szerkezetet nagy kézikerékkel működtették. Az elkészült olajat egykor többek között világításra is használták.
A legfiatalabb épületben papír készül
A harmadik épület egészen más korszakból származik. A papírmalom 2016-ban épült az egykori mecseki papírmalmok mintájára. Tervezésekor a 18–19. századi baranyai papírmalmok jellegzetességeit vették alapul.
Nem történeti épület helyreállításáról van tehát szó, hanem egy régi malomtípus rekonstrukciójáról. Létrehozásával egy olyan mesterséget lehetett újra bemutatni, amelynek egykor Baranyában is komoly hagyománya volt.
A hagyományos európai papírkészítéshez növényi rostokat, illetve lenből, kenderből és pamutból készült textilhulladékot is használtak. Az alapanyagot rostjaira bontották, vízzel pépet készítettek belőle, majd merítőszitával alakították ki a papírlapokat. A merítést sajtolás és szárítás követte.
Orfűn nemcsak bemutatják ezt a folyamatot, hanem ma is készítenek kézzel merített papírt. A vízikerék egy kalapácsos zúzóművet hajt, amely a rostanyag előkészítésében vesz részt. Az épületben papírmerítő és grafikai műhely, vízjeles sziták, valamint papírszárító padlás is helyet kapott.
A műhelyben készült papírokat könyvkötők, restaurátorok és képzőművészek is használják. Előzetesen egyeztetett foglalkozásokon a látogatók maguk is kipróbálhatják a papírmerítést.
Vezetett túrán járhatók be a malmok
A belső terek vezetett malomtúrán látogathatók. A közel egyórás program mindhárom épületet érinti, így egymás után lehet megismerni a papírkészítést, a lóval hajtott szárazmalom szerkezetét és a vízimalom több mint százéves gépeit.
Egyéni látogatóknak és családoknak nem szükséges előzetesen bejelentkezniük, a túrák meghatározott időpontokban indulnak. Csoportok esetében előzetes bejelentkezés szükséges. A papírmerítést külön foglalkozáson is ki lehet próbálni.
A malmok felkeresését egy rövid kirándulással is össze lehet kötni. Innen indul a mintegy egy kilométer hosszú Vízfő-tanösvény, amely az Orfű-patak mentén, védett égererdőn és emelt pallóösvényen vezet a Vízfő-forráshoz. Itt áll Csete György különleges Forrásháza, majd az út a Mecsek Házát érintve, a réten keresztül kanyarodik vissza a malmokhoz. A körülbelül 50–60 perces séta fokozottan védett területen halad, ezért az ösvényről nem szabad letérni.
2024-ben Az Év Tájháza lett
Az Orfűi Malmok 2024-ben elnyerte Az Év Tájháza címet. A szakmai elismerést a Tájházak és Szabadtéri Múzeumok Szövetsége ítélte oda.
A díj is jelzi, hogy itt nem csupán régi épületeket és gépeket őriznek. A malmokhoz kapcsolódó mesterségek közül több ma is él, így a látogatók működés közben is láthatják azokat a szerkezeteket és munkafolyamatokat, amelyek egykor a mindennapok természetes részei voltak.
JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
A Mecsek erdejében kanyargó Vízfő-tanösvény Orfűn
Az egy kilométeres, fél óra alatt bejárható tanösvényen haladva megismerhetjük a környék természeti és kultúrtörténeti értékeit.
Itthon
