Itthon
A részben helyreállított romok között több évszázad építészeti emlékei fedezhetők fel. A helyenként jelentős magasságban álló falak, a szabálytalan alaprajz és a különböző szinteken kialakított udvarok jól érzékeltetik, hogyan alkalmazkodtak az építők a várhegy adottságaihoz.
A vár pontos építési ideje nem ismert. Valószínűleg a 13. század második felében, az 1241–1242-es tatárjárást követő várépítési időszakban emelték. Első ismert birtokosaként és feltételezett építtetőjeként a Bána nemzetségből származó Cseszneki Jakabot tartják számon. A vár első írásos említése ugyancsak a 13. századból származik.
A helyszín kiválasztását elsősorban a természetes adottságok indokolhatták. A meredek oldalú sziklaszirt nehezen volt megközelíthető, a magaslatról pedig ellenőrizni lehetett a Bakonyon átvezető útvonalakat.
A legkorábbi erősség jóval kisebb lehetett a ma látható romegyüttesnél. Épületei a keskeny sziklatetőhöz igazodtak, amely később is meghatározta a vár szabálytalan, több szintre tagolt alaprajzát.
A vár a 14. században királyi kézbe került. Károly Róbert uralkodása alatt királyi várként működött, Luxemburgi Zsigmond pedig a század végén a Garai családnak adományozta.
Csesznek történetének egyik legjelentősebb építési időszaka a Garaiak birtoklásához kapcsolódik. A család gótikus stílusban átépítette és kibővítette az addigi erősséget, amely ekkor tekintélyes lovagvárrá vált.
A vár már nem kizárólag katonai célokat szolgált. Lakóépületeket és udvarokat is kialakítottak benne, a különböző magasságban fekvő részeket pedig lépcsők, kapuk és keskeny átjárók kapcsolták össze.
A Garai család férfiágának kihalása után Csesznek ismét királyi birtok lett, majd a következő évtizedekben többször gazdát cserélt. Birtokosai között Szapolyai János, Török Bálint és Bakics Pál is szerepelt.
Veszprém 1552-es elfoglalása után Csesznek a török elleni dunántúli végvárrendszer részévé vált. Nem tartozott a legnagyobb és legerősebb végvárak közé, de fekvése miatt szerepet kapott a Bakony útjainak ellenőrzésében és a környező területek védelmében.
A tűzfegyverek elterjedése miatt a középkori erődítéseket ebben az időszakban át kellett alakítani. A cseszneki vár védelmi rendszerét is bővítették, falait újabb védőművekkel egészítették ki.
A vár legismertebb kapitányai közé tartozott Wathay Lőrinc. Fia, Wathay Ferenc végvári katonaként és énekszerzőként vált ismertté. Török fogsága idején állította össze a verseket, önéletrajzi feljegyzéseket és rajzokat tartalmazó Wathay-kódexet.
A török kiűzését követően Csesznek a Rákóczi-szabadságharc idején még utánpótlási pontként szolgált. Hadászati jelentőségét a szabadságharc lezárása után veszítette el végleg.
Csesznek a 17. században került az Esterházy család birtokába. A vár utolsó jelentős virágkora a 18. századra esett, amikor az Esterházyak barokk stílusban átépítették és kibővítették az épületegyüttest. Ekkor érte el legnagyobb kiterjedését.
A középkori falak között kényelmesebb lakóhelyiségeket alakítottak ki, és új gazdasági épületeket emeltek. A vár egyszerre szolgált főúri lakóhelyként és az uradalom egyik központjaként.
I. Esterházy Ferenc halála után a család tagjai már nem laktak életvitelszerűen a várban. Az épületeket ezután főként uradalmi begyűjtőhelyként és raktárként használták.
A vár pusztulását nem egy nagy ostrom vagy szándékos rombolás okozta. Az 1810-es móri földrengés súlyosan megrongálta az épületeket. Körülbelül egy évtizeddel később tűzvész pusztította el a tetőszerkezetet, és a vár rommá vált.
A fedetlenül maradt falak állapota gyorsan romlott. A kövek egy részét a környék lakói építőanyagként elhordták, ezért különösen az alsó vár épületeiből maradt fenn kevés.
A középkori és barokk épületrészek egy része csak alapfalaiban látható, más falszakaszok azonban ma is jelentős magasságban állnak.
A vár rendszeres régészeti kutatása 1967-ben indult meg. A későbbi évtizedekben több szakaszban folytatódtak a feltárások és az állagmegóvási munkák.
A munkálatok célja nem a vár valamely feltételezett történelmi állapotának teljes visszaépítése volt. Elsősorban a veszélyeztetett falak megerősítésére, a romok további pusztulásának megállítására és az egykori épületegyüttes érthetőbb bemutatására törekedtek.
A kutatások során a vár több építési korszakának maradványait tárták fel. Ezek alapján az is nyomon követhető, hogyan bővítették és alakították át az erődítményt az évszázadok során.
A cseszneki vár napjainkban részben helyreállított romként látogatható. Az épületegyüttes több szintre tagolódik, részeit lépcsők, emelkedők és keskeny átjárók kötik össze.
A bejárathoz közelebb fekvő alsó vár egykor főként védelmi és gazdasági feladatokat látott el. Innen emelkedő út vezet a magasabban fekvő belső várhoz, ahol az egykori tornyok, lakóépületek és udvarok maradványai láthatók.
A romok között több helyen felismerhetők az egykori helyiségek alapfalai, valamint ajtó- és ablaknyílások. A különböző magasságú falszakaszok jól mutatják, hogyan igazították az épületeket a szabálytalan sziklafelszínhez.
A helyreállított lépcsők, járófelületek és korlátok a biztonságos közlekedést segítik. A várat nem építették újjá teljes egészében: az eredeti falrészek, a feltárt maradványok és az állagvédelmet szolgáló modern kiegészítések együtt láthatók.
A magasabb részekről Csesznek házaira, a környező dombokra és az Öreg-Bakony erdős vonulataira nyílik kilátás.
A cseszneki várhoz egy óriáskígyóról és egy Csesznek nevű malacról szóló legenda is kapcsolódik. A történet szerint egy hatalmas kígyó élt a Vár-hegy egyik barlangjában, és elragadta a földesúr kedvelt malacát.
A malacot kereső kanász megtalálta és megölte a szörnyeteget, a földesúr pedig hálából várat emeltetett a sziklán. A monda természetesen nem a vár valós keletkezéstörténetét őrzi, hiszen az erődítmény eredete a történeti források alapján a 13. századhoz kapcsolható.
A vár Csesznek belterületéről közelíthető meg. Autóval nem lehet közvetlenül a várkapuig felhajtani, a járművet a vár alatti parkolóhelyeken kell hagyni. Az utolsó szakaszt gyalogosan kell megtenni.
A séta nem hosszú, de az út helyenként meredek és egyenetlen. A romterületen köves járófelületek, lépcsők és szűk átjárók találhatók, ezért stabil, csúszásmentes lábbeli ajánlott.
Eső vagy fagy után a kövek csúszóssá válhatnak. A terep adottságai miatt a vár babakocsival és kerekesszékkel csak korlátozottan járható be. Kisgyermekekkel a magasabb részeken fokozott figyelem szükséges.
A vár kutyával is látogatható, az állatokat azonban pórázon kell vezetni.
A vár közelében húzódik a Kőmosó-szurdok, Csesznek egyik legismertebb természeti látnivalója. A rövid, sziklás völgyben erdei ösvény vezet, amely nedves időben sáros és csúszós lehet.
A vár és a szurdok egymáshoz közel található, így egy kirándulás során mindkettő felkereshető. Kényelmes tempóban a két helyszín bejárása többórás programot kínál.
Csesznek a via ferrata útvonalakról is ismert. A vár környéki sziklafalakon több kiépített mászóút található, ezek azonban nem hagyományos turistaösvények. Használatukhoz megfelelő felszerelés, gyakorlat és az útvonal nehézségéhez igazodó erőnlét szükséges.
A cseszneki vár nem egyetlen híres csatáról vagy ostromról ismert. Érdekességét elsősorban az adja, hogy romjai több évszázad építkezéseinek és átalakításainak nyomait őrzik.
A földrengés, a tűzvész és az építőkövek elhordása után az egykori várkastély jelentős része elpusztult. A megmaradt falak és a feltárt épületrészek azonban ma is érzékeltetik az erődítmény egykori tagolását.
A sziklaszirtre épült vár, a bejárható romok és a környező bakonyi táj együtt teszik Cseszneket a térség egyik legérdekesebb történelmi kirándulóhelyévé.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!