Itthon
Buják egyik legszebb látnivalója a Kálvária-hegyen álló kálvária
Buják Nógrád vármegyében, a Pásztói járásban fekszik, a Cserhát dombjai között. A települést erdős hegyoldalak, kaszálók és kisebb völgyek veszik körül. Zsáktelepülés, közúton déli irányból, Kisbágyon felől közelíthető meg.
A község területe 53,04 négyzetkilométer, lakossága nagyjából kétezer fő. Bujákhoz több történeti és természeti látnivaló kapcsolódik: a bujáki várrom, a Káponka templomromja, a Szent Márton-templom, valamint a Kálvária-hegyen álló kálvária, Szent Anna-kápolna és remetelak együttese. A település palóc hagyományairól, népviseletéről és Glatz Oszkár festményeiről is ismert.
Buják rövid története
Buják és környéke már a késő bronzkorban lakott volt. A Tarisznya-partként ismert helyről gödrök, kerámiatöredékek és csonteszközök kerültek elő. A környékről honfoglalás kori tárgyi emlékek is ismertek.
A mai település középkori előzményeiről a 14. századból maradtak fenn írott adatok. Egy 1386-os oklevél szerint Mária királyné Bujákot és környékét a Garai-családnak adományozta. A falu történetéhez szorosan kapcsolódik a bujáki vár is, amely a településtől északra, nagyjából másfél kilométerre, 310 méteres magaslaton áll. A vár a 13. században épülhetett, később a török kori harcokban is szerepet kapott, majd 1666-ban felrobbantották. Ma romként látogatható.
Buják későbbi történetében a vallásos hagyományok, a helyi közösségi élet és a palóc népi kultúra is fontos szerepet kaptak. A falu nevét sokan a hagyományos viselettel és Glatz Oszkár festményeivel kapcsolják össze. A festő több évtizeden át örökítette meg Buják lakóit, tájait és mindennapjait.
A Kálvária-hegy
A Kálvária-hegy Buják nyugati oldalán emelkedik. A magaslatról a falu házaira és a Cserhát dombjaira nyílik kilátás. A helyszínen a kálvária, a Szent Anna-kápolna és a remetelak együttese látható; az épületegyüttes műemléki védelem alatt áll.
A Kálvária-hegy rövid sétával is felkereshető, de hosszabb kirándulásba is beilleszthető. A környéket több túraútvonal érinti. Egy Bujákról induló, a Szent Anna-kápolnát, a Kálvária-hegyet és Sasbércet is érintő útvonal hossza nagyjából 12,3 kilométer, szintemelkedése közel 400 méter.
A bujáki kálvária története
A kálvária keletkezésének pontos ideje nem ismert. A legkorábbi ismert adat egy 1790-es feljegyzés, amely szerint ekkor három fából faragott kereszt állt a Kálvária-dombon. Ezeket később vihar döntötte le, helyükre pedig kőkeresztek kerültek. A kőkeresztek felállítását Markovits János, az akkori bujáki mészáros saját költségén finanszírozta.
A kálváriát 1801. január 30-án újabb vihar rongálta meg: Krisztus keresztje és az egyik lator keresztje is ledőlt. A sérült elemeket helyreállították, az újjáépítés 1802-re készült el. Ugyanebben az évben épült meg a Szent Anna tiszteletére emelt kápolna és a mellette álló remetelak.
A kálváriát nyolcsarkú kőfallal vették körül, a falba boltozatos fülkéket alakítottak ki a stációképek számára. Az ünnepélyes felszentelést 1802. szeptember 19-én tartották. A környező falvakból is érkeztek hívek, többek között Kállóról és Herencsényből. A résztvevők száma a korabeli leírás szerint elérte a 3000 főt.
A kálvária a következő évtizedekben többször megsérült. 1859-ben vihar döntötte le a Szent Keresztet, amelyet Bécsből hozatott vaskereszttel pótoltak. A 19. század végén újabb jelentős felújítás következett. 1890-ben Kossitzky Lajos plébános bővíttette és megújíttatta a kápolnát, a torony új bádogtetőt kapott, a felfelé vezető út mentén pedig hét kis stációs kápolnát alakítottak ki. Ezekben helyezték el a 14 stáció képét.
A ma is álló keresztek szintén az 1890-es felújításhoz kapcsolódnak. Krisztus keresztjét carrarai márványból faragták Budapesten, a latrok keresztjei sóskúti kőből készültek. Ekkor betonozták le a kálvária talaját is. A felújított kálváriát 1891. március 21-én szentelték fel.
A kálvária a 20. században több alkalommal megsérült. 1917-ben hadi célokra leszerelték a kápolna 1802-ben készült harangját, amelyet 1921-ben pótoltak.
1944 decemberében, a visszavonulási harcok idején a katonák a stációs kis kápolnákat megrongálták, egyes elemeiket mellvédként használták, a stációképekre pedig lövéseket adtak le. A front elvonulása után a megrongált kis kápolnák tégláit részben széthordták a környékbeli házak javításához.
A kápolna állapota az 1960-as évek elejére jelentősen romlott. 1961-ben a boltívei megrepedtek, és beszakadással fenyegettek. 1962 tavaszán a helyiek társadalmi munkában, adományokból vásárolt építőanyaggal kezdték meg a kápolna és a kálvária felújítását. Ekkor a korábban befalazott stációfülkéket is kibontották, és vasajtókkal látták el a stációképek védelmére.
1986-ban betörtek a kápolnába, és ellopták többek között a szobrokat és a gyertyatartókat. Ezt követően a főoltárképet és a harangot áthelyezték a bujáki Szent Márton-templomba.
A rendszerváltás után is előfordultak rongálások. A kápolna főoltárát és padjait összetörték, egy stációképet elloptak, több másikat megrongáltak. Később a kálváriát és a kápolnát ismét felújították: új harang, új berendezés, új stációsorozat és új mészkő főoltár került a helyszínre, a harangokat villamosították, az épület pedig éjszakai megvilágítást kapott.
Mit láthatunk ma a Kálvária-hegyen?
A Kálvária-hegyen a stációk, a három keresztből álló kálváriacsoport, a Szent Anna-kápolna és a remetelak alkotják az emlékhely fő elemeit. Az épületegyüttes műemléki védelem alatt áll.
A magaslat központi részén állnak a keresztek. A ma látható kálváriacsoport az 1890-es felújításhoz kapcsolódik: Krisztus keresztjét carrarai márványból faragták Budapesten, a két lator keresztje sóskúti kőből készült.
A Szent Anna-kápolna 1802-ben épült, a kálvária újjáépítésével egy időben. A barokk stílusú kápolnát eredetileg teljesen berendezték: volt főoltára, oltárképe, padjai, szobrai és gyertyatartói. A későbbi károk, lopások és felújítások miatt a mai berendezés már nem teljesen azonos az eredetivel.
A kápolna mellett áll a remetelak. Az itt élő „remete” nem szerzetes volt, hanem a falu szegénye, aki a kápolna őrzését, gondozását, a harangozást és a templomi misék alatti orgonafújtatást végezte. Munkájáért a bujáki hívek természetbeni adományokkal segítették.
A magaslatról Buják házaira és a Cserhát dombjaira nyílik kilátás. A helyszín rövid sétaként is felkereshető, de a bujáki várrommal vagy a Sasbérci kilátóval együtt hosszabb kirándulásba is beilleszthető.
Buják más látnivalói
A kálvária felkeresése összeköthető Buják más látnivalóival. A bujáki várrom a településtől északra található, erdei úton közelíthető meg. A rom a középkori Buják egyik legfontosabb emléke.
A településen található a Glatz Oszkár kiállítás is. A festő több évtizeden át dolgozott Bujákon, művein gyakran megjelennek a helyiek, a viseletek és a falu mindennapjai.
A Káponka templomromja szintén érdekes állomás. A település északi részén, meredek domboldalban található helyen egykor templom állt, amely a 17. század második felében vált használaton kívülivé. Ma már csak romjai láthatók.
JEGYVASARLAS.HU – koncertek, fesztiválok, kulturális és szórakoztató programok, helyszínek
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Bujáki vár: középkori romok a Cserhátban
Bujáki várrom a Cserhátban: középkori várhely török kori emlékekkel, helyi mondával és rövid túrával.
Itthon
