Itthon
A vörösesbarna sziklaformák a fák között emelkednek ki, különös, bábuszerű hatást keltve. Nevük is erre a látványra utalhat: a „babás” kifejezés a figurális, kőbábszerű megjelenéssel hozható kapcsolatba.
A Babás-szerkövek a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzetben, a 602 méter magas Jakab-hegy térségében találhatók. A terület Pécstől nyugatra fekszik, és a Mecseknek ahhoz a részéhez tartozik, ahol a természeti, földtani és kultúrtörténeti értékek szorosan összekapcsolódnak. A közelben található a Zsongor-kő kilátópontja, a Remete-barlang, a Jakab-hegyi pálos kolostorrom, a vaskori földsánc és a halomsírok területe is. Emiatt a Babás-szerkövek nem önmagukban érdekesek, hanem egy nagyobb, sokrétegű táj részeként.
A Jakab-hegy egyik legfeltűnőbb sajátossága a vöröses színű kőzet. A Babás-szerkövek anyaga alsó-triász főkonglomerátum: durva, erősen koptatott kvarc-, kvarcporfír- és más kőzetdarabok alkotják, amelyeket főként kovás kötőanyag cementál össze. Ez a kötőanyag tette a kőzet egyes részeit különösen ellenállóvá.
Ez a földtani háttér magyarázza a sziklák mai alakját is. A hegyoldal kőzetei nem mindenütt egyformán kemények. A lazább, könnyebben pusztuló részeket a víz, a szél, a fagy, valamint a mállási és lepusztulási folyamatok gyorsabban bontották. A keményebb, jobban cementált tömbök viszont tovább ellenálltak, ezért kiemelkedtek a környezetükből. Így maradtak meg a hegy déli lejtőjén azok a tömbszerű, oszlopszerű formák, amelyeket ma Babás-szerkövekként ismerünk.
A sziklák tehát nem hirtelen, látványos esemény következtében jöttek létre. Hosszú földtani idő alatt alakultak ki. A folyamat lényege az eltérő ellenállású kőzetrészek lepusztulása: amit az erózió könnyebben elhordott, az eltűnt, amit kevésbé tudott megbontani, az sziklatoronyként megmaradt.
A Babás-szerkövek vöröses sziklaformái több nézőpontból bábuszerű, figurális alakzatoknak tűnhetnek. Ez a látvány magyarázhatja, hogy a helyhez a kővé vált násznép mondája kapcsolódik. A történet nem történeti tény, hanem helyi néphagyomány, amely a különös formájú sziklák eredetére ad mesés magyarázatot.
A legismertebb monda szerint a sziklák egy kővé vált nászmenet alakjai. A történet egyik változata Cserkúthoz köti az eseményeket. Eszerint két gazdag, egymással versengő család élt a Jakab-hegy alján. Egy napon egy koldus tért be hozzájuk, de egyik család sem fogadta be; a monda szerint el is kergették, sőt bántalmazták. A koldus ekkor átkot mondott rájuk: akkor váljanak kővé, amikor a legboldogabbak szeretnének lenni.
Később mindkét család lakodalmat tartott, és a két nászmenet a hegyen találkozott. A régi vetélkedés újra fellángolt, az átok pedig beteljesedett: a násznép kővé dermedt. A Babás-szerkövek természetesen nem kővé vált emberek, hanem földtani folyamatok formálták őket, a monda azonban jól mutatja, hogyan adott a helyi emlékezet mesés magyarázatot a különös sziklaformákra.
A Babás-szerkövek a Kövirózsa tanösvény egyik állomásaként is felkereshetők. A tanösvényt 2011-ben adták át, és a Jakab-hegy természeti, földtani és kultúrtörténeti értékeit mutatja be. Az útvonal nyolc állomást fűz fel: a Jubileumi keresztet, a Babás-szerköveket, a halomsírokat, a Remete-barlangot, a Zsongor-kő kilátót, a pálos kolostorromot, a Jakab-hegyi kis tavat és a vaskori földsáncot.
A tanösvény hivatalosan 2,5 kilométer hosszú, de ez az adat önmagában félrevezető lehet, ha valaki könnyű sétára számít. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság vezetőfüzete szerint az útvonal nem kör alakú, ezért a távot visszafelé is meg kell tenni. A Jakab-hegy oldala meredek, több szakaszon köves, gyökeres, csúszósabb lehet, különösen eső után.
A tanösvény állomásait fákra és kövekre festett kövirózsa-emblémák és számok jelzik. A jelölések segítik a tájékozódást, de a terület jellege miatt nem árt előre megnézni az útvonalat. A hivatalos vezetőfüzet Kővágószőlős központjából ismerteti a bejárást, a település központjából indulva pedig a hegyoldal fokozatosan emelkedik, majd az erdős, köves részek után érhetők el a Babás-szerkövek.
A Jakab-hegy egyik fontos történeti emléke a pálos kolostorrom. A hegytetőn álló egykori rendházat az okleveles források már 1234-ben említik. A kolostor története nem volt zavartalan: 1334-ben a szerzetesek a környékbeli rablók miatt elhagyták a hegyet, majd a 15. század első negyedében ismét benépesült a jakabhegyi rendház. A román kori templomot az évszázadok során többször átépítették, maradványait pedig a 20. század második felében régészeti kutatások is vizsgálták. Ma a kolostorrom a Jakab-hegy egyik fontos kultúrtörténeti állomása, amely jól mutatja, hogy a hegy nemcsak természeti, hanem történeti szempontból is jelentős hely.
A Remete-barlang a Kövirózsa tanösvény másik érdekes pontja, a Zsongor-kő közelében. Különlegessége, hogy homokkőben alakult ki, ami a hazai barlangok között ritkább jelenség. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság vezetőfüzete szerint létrejöttében a repedések mentén zajló aprózódás, a kötőanyag oldódása, valamint feltehetően kisebb mesterséges beavatkozás is szerepet játszhatott. Mérete nem nagy, de jól illeszkedik a Jakab-hegy változatos világába: a környéken sziklatornyok, kilátópontok, barlang, régi sáncok, kolostorrom és erdők követik egymást viszonylag kis területen.
A Babás-szerkövek látványát nagyban meghatározza az erdős környezet. A vöröses sziklaformák körül melegkedvelő tölgyesek, bokorerdők, helyenként bükkel elegyes erdőrészletek és sziklagyepekkel mozaikos élőhelyek fordulnak elő. A talaj sok helyen vékony és savanyú kémhatású. Ilyen helyeken a növényzetnek alkalmazkodnia kell a szárazabb, tápanyagban szegényebb körülményekhez.
A sziklák között és a lejtőkön gyakran mohás felszínek, görbe törzsű, alacsonyabb fák, sekélyen kapaszkodó gyökerek jelennek meg. Ez nem díszlet, hanem a termőhely adottságainak következménye. A meredek hegyoldal, a vékony talaj és a kőzetfelszín közelsége mind befolyásolja, milyen erdő tud itt kialakulni. Emiatt a Babás-szerkövek környezete természetvédelmi szempontból is érzékeny.
A terület védettsége nem formaság. A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet részeként a Jakab-hegyen különösen fontos, hogy a kirándulók ne térjenek le feleslegesen az ösvényekről, ne másszanak fel a sérülékenyebb sziklaalakzatokra, ne vigyenek el követ, növényt vagy mohát, és ne hagyjanak szemetet. A látvány éppen attól marad meg, ha a helyet nem használjuk túl.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!