Pécs
A közelgő évforduló jó alkalom arra, hogy közelebbről is megnézzük a Széchenyi tér déli oldalán álló Zsolnay-kutat, amely Zsolnay Vilmos emlékére készült. A kút ma már a belváros egyik legismertebb látványa, és jóval több egyszerű díszkútnál: emlékmű, iparművészeti alkotás és várostörténeti emlék egyszerre.
Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécsett, és a magyar ipar, valamint iparművészet egyik meghatározó alakja lett. A családi vállalkozás az ő vezetése alatt fejlődött nemzetközileg is ismert gyárrá. Nemcsak sikeres gyáros volt, hanem újító gondolkodású alkotó is. Korán felismerte, hogy a kerámia nemcsak használati tárgyként, hanem díszítőelemként és építészeti anyagként is fontos lehet.
A pécsi gyárban az ő idejében új anyagokkal, mázakkal és technikai megoldásokkal kísérleteztek. Nevéhez kapcsolódik a pirogránit fejlesztése, valamint az eozinmázas kerámiák sikerre vitele is. Ezek az újítások nagy szerepet játszottak abban, hogy a Zsolnay-gyár neve Európa-szerte ismert lett. A világkiállításokon elért sikerek tovább növelték a gyár tekintélyét, és a 19. század végére a Zsolnay név már egyet jelentett a minőségi kerámiával.
Zsolnay Vilmos 1900-ban halt meg, emléke azonban ma is erősen jelen van Pécsen. A város több pontján őrzik a nevét és az örökségét, a Széchenyi téri emlékkút pedig közvetlenül neki állít emléket.
A kút létrejötte a Zsolnay család kezdeményezéséhez kapcsolódik. A kutat Zsolnay Miklós ajánlotta fel Pécsnek 1908-ban, édesapja, Zsolnay Vilmos emlékére. A tervezéssel Pilch Andort bízták meg, a kivitelezés pedig a Zsolnay-gyárban zajlott. Az alkotás 1912-re elkészült, de ekkor még nem állították fel.
A késlekedés oka az volt, hogy hosszú ideig nem tudtak megegyezni a helyéről. Több belvárosi pont is felmerült, köztük a színház előtti tér, a Hal tér, a Szent István tér és a Jókai tér. A felállítást a városrendezési viták és az első világháború utáni helyzet is tovább késleltette, így a kút évekig nem került közterületre. Egy ideig raktárban állt, később az Ágoston téri vincellériskola pincéjében őrizték.
Végül 1930-ban állították fel a mai helyén, az Irgalmasok temploma előtt. Különös, hogy a kutat minden nagyobb ünnepség nélkül állították fel, pedig jelentős emlékműnek számított.
A Zsolnay-kút tervezője Pilch Andor volt, aki a 20. század eleji Pécs egyik fontos építésze. A kút jól mutatja, hogyan kapcsolódott össze ebben a korszakban az építészet, a díszítőművészet és az emlékműállítás igénye.
Ezért a Zsolnay-kút nem egyszerűen egy szép díszkút. Gondosan megszerkesztett emlékmű, amelyben minden formai elem Zsolnay Vilmos emlékének hangsúlyozását szolgálja.
Az emlékkút fő anyaga pirogránit, a díszítőelemei pedig sárgászöld eozinmázas felületeket kaptak. Ez az anyaghasználat különösen jól illik a kúthoz: egyszerre jelenik meg rajta a Zsolnay-gyár tartós építészeti kerámiája és a különleges, fénylő eozinmáz.
A pirogránit időjárásálló, ezért kültéri alkalmazásra is alkalmas anyag. Az eozin pedig a Zsolnay-gyár egyik legismertebb újítása lett. A kút anyaghasználata így önmagában is sokat elmond arról, mit jelentett Zsolnay Vilmos munkássága.
A Zsolnay-kút körülbelül négy méter magas. Lépcsős talapzatra épül, középső része tömbszerű, körülötte négy, szimmetrikusan elhelyezett kútkagylóval. A kút formája tömör, mégis gazdagon díszített, ezért közelről és távolabbról nézve is más-más részlete tűnik fel.
A központi tömeg fölfelé enyhén szűkülő, csonkagúla jellegű forma. Az oldalain Pécs címere és a Zsolnay-gyár márkajele is megjelenik. A felső rész oszlopcsarnokszerű lezárást kapott, ami ünnepélyesebb karaktert ad az egész kompozíciónak.
Érdekes, hogy Pilch Andor korai tervén még kisebb változat szerepelt. A kivitelezés során azonban megnövelték a méreteit, így a megvalósult kút hangsúlyosabb és monumentálisabb lett.
A kút legismertebb részletei a bikafejes vízköpők. Ezek nemcsak díszítőelemek, hanem a kút működésének is fontos részei, hiszen rajtuk keresztül folyik a víz a kútkagylókba.
Formájukat a nagyszentmiklósi kincs egyik bikafejes aranyedénye ihlette. Ez a kora középkori leletegyüttes a magyar régészet egyik legismertebb kincse. A motívum használata jól mutatja, hogy a korszak tervezői szívesen nyúltak történeti és régészeti mintákhoz. A Zsolnay-kút vízköpői is ebbe a szemléletbe illeszkednek.
A kút oldalain megjelenő címerek és jelképek azt mutatják, hogy az alkotás egyszerre kapcsolódik Zsolnay Vilmos emlékéhez és Pécs városához. A városcímer és a gyár márkajele egyértelművé teszi ezt a kettős kötődést.
A peremén olvasható felirat Zsolnay Vilmos emlékét Pécs virágzásával és lakóinak jólétével kapcsolja össze. A felirat szövegét több helyen kissé eltérően idézik, de a lényege minden esetben ugyanaz: az emlékkút legyen tanúja a város boldogulásának.
A pécsi Zsolnay-kút azért fontos, mert egyszerre többféle jelentést hordoz. Emlékmű, mert Zsolnay Vilmosnak állít emléket. Iparművészeti alkotás, mert a Zsolnay-gyár anyaghasználatát és formai világát is bemutatja. Várostörténeti emlék is, mert ma már elválaszthatatlan a belváros képétől.
Kevés olyan köztéri mű van Magyarországon, amely ennyire jól összefoglalja egy város, egy család és egy gyár közös örökségét. A Zsolnay-kút ezért nemcsak látványos dísz, hanem valódi kulturális emlék is. Ez az utolsó mondat már értelmező összegzés, de jól illeszkedik a fenti, forrásokkal alátámasztott tényekhez.
Aki a Zsolnay-örökséget közelebbről is megismerné, a JEGYVASARLAS.HU oldalon online is válthat belépőt a pécsi Zsolnay Múzeumba, ahol az állandó kiállítás az építészeti kerámia fejlődését, a gyár világkiállítási sikereit, valamint a díszkerámia-gyűjtemény legszebb darabjait is bemutatja, köztük Zsolnay Vilmos legfontosabb újításait, a porcelánfajanszot és az eozin technikát.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!