Itthon
A város peremén, zöldellő dombok között bújik meg ez a csendes vízfelület, ahol egyszerre van jelen a természet ritmusa, a történelmi múlt lenyomata és a hétköznapokat feledtető kikapcsolódás lehetősége.
Legyen szó egy kényelmes sétáról, sportos programról vagy csak egy kis pihenésről a fák árnyékában – a Gébárti-tó minden alkalomra ideális választás.
A tó több mint 30 hektáros vízfelülettel büszkélkedhet, amely különösen napsütéses időben ragyog igazán szépen az erdők ölelésében. Nemcsak természeti szépsége teszi különlegessé, hanem az a gazdag történelmi háttér is, amely a nevében is visszaköszön.
A Gébárti-tó egy hajdanvolt középkori településről kapta a nevét: Gébártról, amely már az Árpád-korban lakott hely volt. Régészeti feltárások során előkerült edénytöredékek is tanúsítják, hogy a térség már a középkor előtt is lakott volt, sőt: a tó közelében őskori leletekre is bukkantak.
Az első hiteles írásos említés 1211-ből származik. Ebben az évben II. András király – aki a híres Aranybullát is kibocsátotta később – egy pergamenre írt oklevélben adományozta el két hűséges szolgálójának a királyi várbirtokai közé tartozó Gébártot. A dokumentum leírása szerint a terület ligetes, bokros vidék volt, természeti gazdagságát már ekkor is kiemelték.
Ez az adománylevél különösen értékes, hiszen Zalaegerszeg városrészei közül Gébárt rendelkezik a legkorábbi, hivatalos okleveles említéssel. A középkori Gébárt azonban nem ott feküdt, ahol ma a tó található – a régi falu keletebbre, a mai területhez viszonyítva magasabban helyezkedett el.
A falu története később szorosan összefonódott más közeli településekkel: a 15. század közepétől például Neszelével együtt említik a források. A közigazgatási változások során Gébárt 1899-ben Kaszaházához került, majd 1938-ban kivált onnan, hogy Andráshida részévé váljon. Ezek a változások jól mutatják, hogy a térség mindig is szervesen kapcsolódott Zalaegerszeg fejlődéséhez – ma pedig e történelmi örökséget a természet szépsége őrzi tovább.
A patkó alakú Gébárti-tó kialakítása a 20. század második felében indult: 1976-ban kezdték meg az építését, és 1979. augusztus 20-án nyitották meg a nagyközönség előtt. A cél egyértelmű volt: egy olyan vízfelület létrehozása, amely egyszerre szolgálja a városi szabadidős igényeket, a természetközeli élményeket, és adott esetben még a vízgazdálkodás szerepét is betöltheti.
A tó ma több mint 30 hektár kiterjedésű, és különösen napsütésben gyönyörű látványt nyújt, ahogy az erdők rejtekében csillogva tükrözi vissza az eget. Az Andráshida, Ságod és Neszele városrészek találkozásánál fekszik, jól megközelíthető a 76-os út felől Andráshidán keresztül, illetve a 74-es út irányából Ságodon vagy Neszelén át.
A tó körül kiépített sétány vezet, amelyen kényelmesen lehet sétálni, futni vagy akár biciklizni. Az útvonal nem meredek, így gyerekekkel, babakocsival vagy idősebbekkel is ideális választás. A part mentén padok, árnyékos pihenők, piknikezőhelyek és játszóterek találhatók, ahol kicsik és nagyok egyaránt jól érzik magukat.
A félszigeten kialakított szabadtéri strand igazi nyári paradicsom – tiszta víz, zöld gyep, napernyők és büfék gondoskodnak a gondtalan fürdőzés élményéről. Emellett külön kutyastrand is működik, így a négylábú barátokat sem kell otthon hagyni. A tó horgászati lehetőségeket is kínál, amely különösen népszerű a helyiek körében.
A Gébárti-tó minden évszakban más arcát mutatja, de különösen tavasszal és nyáron a legvonzóbb. Tavasszal a természet ébredése, a madarak csicsergése és a friss zöld levelek adnak különleges hangulatot, míg nyáron a strandolásé és a vízparti kikapcsolódásé a főszerep. Az őszi színkavalkád is csodálatos – ha szereted a természetet fotózni vagy csak elmerülnél egy csendes sétában, az őszi látogatás is felejthetetlen élmény lehet.
Akár egy órára, akár egy egész napra érkezel – a Gébárti-tó mellett megáll az idő.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!