Itthon
A tárlat célja, hogy árnyaltabb képet adjon Cécile szerepéről és a házaspár közös életéről. Nem csupán múzsaként és támogatóként volt jelen Munkácsy mellett, hanem aktívan hozzájárult művészi pályájának sikeréhez is.
Gyarmati Gabriella, a kiállítás kurátora az MTI-nek elmondta: Cécile Papier alakját gyakran félreértelmezték a művészettörténészek, valamint a regény- és naplóírók. Sokan úgy ábrázolták, mintha csupán érdekből ment volna hozzá a festőhöz, és luxuséletének fenntartása érdekében kényszerítette volna őt a folyamatos munkára. A kurátor szerint itt az ideje helyre tenni ezt a tévhitet. Hangsúlyozta, hogy nem a korábbi állítások cáfolata volt a cél, hanem annak bemutatása, hogy a festő és felesége között valós szerelem szövődött.
Cécile – akárcsak első férje, Edouard de Marches báró – mecénása volt Munkácsynak. Mai értelemben véve kiváló marketing- és PR-szakemberként ügyelt arra, milyen kép alakuljon ki férjéről a világban, ezzel is segítve őt a mecénások és támogatók elérésében. Emellett a házaspár fontos jövedelemforrását jelentő colpach-i birtokot is irányította, valamint a műgyűjtemény kezeléséért is felelt. Nélküle Munkácsy hagyatéka akár el is kallódhatott volna – emelte ki a kurátor.
Bár a békéscsabai múzeum nem rendelkezik a házaspár levelezésével, Munkácsy több fennmaradt leveléből ismert, hogy gyakran írt feleségéről. Egyes írásaiban például nagybátyjának panaszkodott, hogy a család anyagi helyzete nem javul. Cécile levelei ugyan nem maradtak fenn, de a neki címzett válaszokból kitűnik, hogy amikor Colpach-on tartózkodott, férje gyakran hiányolta őt.
A kiállítás egyik fontos darabja a Műteremben című festményről készült műtárgyfotó, amelyen Cécile egy széken ülve látható. Ez is bizonyítja, hogy már két évvel házasságkötésük után Munkácsy egyenrangú partnerként tekintett feleségére, és kikérte véleményét alkotásairól.
Cécile alakját Hans Makart és Wilhelm von Kaulbach két portréjának reprodukciója, valamint számos fénykép idézi meg, amelyek bemutatják lakóhelyeiket, köztük párizsi palotájuk eleganciáját. A tárlat központi darabja egy különleges ruhaszobor, amelyet Bányai Inez iparművész készített a Munkácsyné fényképein látható öltözékek ihletésére. A művész ezt a múzeumnak adományozta, és ahogyan a kurátor fogalmazott, “ez a darab összeköti a 19. és a 20. századot napjainkkal”.
A látogatók megtekinthetnek egy kézzel készített, míves 1882-es oklevelet is, amelyet Munkácsy és felesége kapott, amikor a festő hosszú évtizedek után hazalátogatott szülővárosába, Munkácsra. Ez az oklevél igazolja, hogy Cécile-t is egyleti tagsággal tisztelték meg.
A kiállítás három frissen restaurált koszorúszalagot is bemutat, amelyeket Békéscsaba városa, Békés vármegye, valamint a Singer és Wolfner könyvkiadó helyezett el Munkácsy temetésén.
Gyarmati Gabriella hozzátette: a tárlat kitér Cécile Papier 1912-ben kelt végrendeletére is, amely megalapozta a békéscsabai múzeum gyűjteményét. Az intézmény ma a világ legnagyobb Munkácsy-kollekciójával rendelkezik, amely 611 műtárgyat számlál.
A végrendelet végrehajtója Cécile unokahúga, Cécile von Barnewitz volt, aki 1917-ben faládákba csomagolva küldött egy gazdag, vegyes anyagú gyűjteményt Magyarországra. Az első világháború alatt ezek a ládák először a kultuszminisztérium padlására, majd a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A relikviák többsége – mintegy 400 darab – végül 1933-ban érkezett meg Békéscsabára.
Marie Anne Cécile Papier 1846-ban született egy középosztálybeli francia családban. Társadalmi előrejutásának lehetőségét az jelentette, hogy feleségül ment az akkor 26 évvel idősebb Edouard de Marches báróhoz.
Munkácsyval 1870-ben találkozott, amikor a festő Siralomház című alkotását bemutatták Párizsban. A mű sikere akkori férjének figyelmét is felkeltette. A báró 1873-ban elhunyt, és két hónappal később Cécile már jegyben járt Munkácsyval. Férjét tizenöt évvel élte túl, 1915-ben hunyt el.
A Miska és Cécile című tárlat június 1-jéig látogatható a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!