Jövő hétfőn tetőzik a Perseida meteorraj, ekkor figyelhető meg az égbolton a legtöbb hullócsillag – közölte a Svábhegyi Csillagvizsgáló.

A maximum 2024. augusztus 12-én, hétfőn következik be, helyi időben 16 órakor. Az előrejelzésekben mindig van egy kis bizonytalanság, így több éjszakán is érdemes fennmaradni, augusztus 11-én, 12-én vagy 13-án hajnalban lehet legjobban megfigyelni a jelenséget.

Ehhez hozzájárul majd, hogy a félhold helyi idő szerint 22:54 körül nyugszik (11-én kicsit korábban, 13-án kicsit későbben), így utána sötétebb égbolt várható. Megfelelően sötét helyen már a sötétedés beállta után érdemes keresni a meteorokat, a maximum ideje körül akár óránként 75-100 meteort is megfigyelhetünk, nálunk a későbbi sötétedés miatt valamennyivel kevesebbet.

Egy tipikus Perseida meteoroid (az a törmelékanyag, amely meteorrá válik) a Föld légkörébe való belépési sebessége 59 km/s, méretük pedig porszemcsékhez hasonló, de lehetnek borsó vagy akár dió méretűek is (ezek már nagyon fényes tűzgömböket képesek létrehozni). A legtöbb Perseida meteor nem éri el a Föld felszínét, a belépéskor nem a hagyományos értelemben égnek el, hanem a rendkívül nagy mozgási energiájuk a légkör molekuláit „ionizálja” (elektronjaitól időlegesen megszabadítja), ennek a közvetett hatását látjuk fényfelvillanásként. Nagyjából 90 km-re vannak a Föld felszínétől, amikor először szabad szemmel megfigyelhetők, és másodpercek alatt (a felvillanások idején) nagyjából 30 km magasságig süllyednek. Amelyik meteor túléli ezt a légköri becsapódást, ezután kihuny, és szabadesésben érkezik meg  a felszínre.  A maximum lezajlása után napról napra kisebb gyakorisággal látszanak még Perseidák egészen augusztus 24-e körülig.

Egy meteorraj tagjai az égbolton egy bizonyos pont irányából látszanak érkezni, amit radiánsnak hívunk. A Perseidák esetén ez a pont a Perzeusz csillagképben található, ahogy az ábra mutatja. A meteorraj innen kapta a Perseidák nevet. A legtöbb meteort nagy eséllyel a hajnali szürkület előtt lehet észlelni (ekkor fordul a Föld a meteorok érkezési irányába, azaz „szemből” érkeznek), és ekkor látszik a radiáns is a legmagasabban az égbolton.

A Perseidák meteorraj meteoroidjai a 109P/Swift-Tuttle üstökösből származnak. Ez az üstökös átlagosan 133 évenként kerüli meg a Napot. Az üstökösből „kipöfékelt” porszemcsék az üstökös pályája mentén eloszlanak, és az üstököshöz hasonló sebességgel tovább keringenek a Nap körül. Amikor a Föld keresztezi az üstökös pályáját, a porszemcsék ütköznek a Föld légkörével. Az apró ütköző testek rendkívül nagy sebességük miatt ionizálják a felsőlégkör gázmolekuláit, amik látványos felfénylést, ioncsatornát képeznek. Ez látható a földről, akár sok tíz kilométeres távolságból hullócsillagnak – magyarázták a közleményben.

A Perseidák megfigyelésére a Svábhegyi Csillagvizsgáló dupla észlelőestét szervez a Hullócsillagok éjszakája rendezvényükön, melyre a csillagvizsgáló honlapján lehet jelentkezni.

A meteorrajról bővebb információk a Svábhegyi Csillagvizsgáló blogbejegyzésében találhatók – áll az összegzésben.