Siroki vár
Sirok, 3332 Magyarország
A Bükk és a Mátra határán, a 296 méter magas Várhegyén állnak a Siroki vár romjai, melynek legrégibb története még az avarok idejére nyúlhat vissza.
A honfoglalást követően Sirok és környéke az Aba nemzetség Birh-Bodon-ágának birtoka lett, akik a régi pogány időkben emelt erősséget jelentősen átalakították, és a mai felsővár területén új, jóval erősebb várat építettek.
Az Aba nemzetségtől Anjou Károly király serege foglalta el, a várbirtokhoz tartozott szolgálni a környékbeli falvak népessége. Az 1560-as években emelték az ágyúbástyás alsóvárat, de mindhiába, mert elgyávult őrsége kardcsapás nélkül feladta a töröknek. Jó száz esztendő múltán foglalták vissza a császári zsoldosok, akik részben felrobbantották védőműveit.
Gazdátlan falait az időjárás vasfoga tépázta, mígnem az 1960-as évek óta több ütemben restaurálták a természettel jól harmonizáló várromot. Ennek közelében emelkednek a Barát és az Apáca nevű sziklatömbök, amelyek a néphagyomány szerint a szerelmi boldogtalanságtól kővé dermedt párt rejtenek magukban.
A vár két külön részre tagozódik. A felső vár eredetileg belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú volt, amelyet mintegy 10 méterrel mélyebben fekvő sziklába vágott külső védelmi öv erősített. Ide épült később a három, derékszög alaprajzú ó-olasz bástyával erődített alsó vár.
A vár korai magja a jelenlegi felső vár alatt húzódó sziklafolyosók és termek egy része, amelyet ugyancsak sziklába vágott, mélyebb szinten fekvő külső védelmi öv erősített.
Az ásatások igazolták, hogy kezdetben a siroki vár is magánvár volt, amit csak később alakítottak ki végvárrá. Legrégebbi építménye a lakótorony volt, ami a felső vár közepe táján emelkedett. Erre épült az öregtorony, mely kisebb területű volt, mint a lakótorony, fala vékonyabb, felépítése is egyszerűbb, mivel nem a várúr lakott benne, hanem az őrség. Ezt fallal vették körül, és tornyokkal erősítették meg a sarkokon, a falakon belül pedig lakó és gazdasági épületeket emeltek. A siroki vár is ilyen belsőtornyos vár volt, amit a 13-14. században alakítottak ki. A torony a többi résztől független építmény volt, azért is, hogy adott esetben önállóan is tudja magát védeni. Mint az ilyen típusú várak többségében, ebben a várban is kialakítottak egy nagyobb termet (lovagterem) fogadásokra, tanácskozásokra, valószínűleg a lakótoronyban. A felső vár közepén ma is jól látható kettős dongaboltozat ezt sejteti…
A vár igazi védelmi rendszerét az alsó vár jelentette, ahol három ó-olasz rendszerű bástyát emeltek. A sarokbástyák homloksíkjait ferde falak alkották, a sarkokat nagyméretű kváderkövekkel alakították ki. Az északnyugati és délnyugati bástyák külső oldalának kövei közt sok félköríves és gyémántmetszéses díszítésű, másodlagosan felhasznált kőfaragvány látható. Ezek a környék egyik lepusztult románkori templomának főpárkányából származnak.
A külső védelmi öv leghatározottabban a vár északi oldalán látható, alul a sziklába mintegy 4 méter mély 4-5 méter széles árkot véstek. Ezt az árokrendszert gazdasági udvarként is használták: a sziklafalba sütőkemencéket vájtak, és olyan kisebb méretű pincében is folytatható építményeket is kialakítottak, amelynek felmenő falát is sziklából faragták ki.
A felső vár délkeleti oldalán a belső lakótorony két falcsonkja még áll, ahonnan lépcső vezet az északi fal alatt húzódó, sziklába vágott folyosókba, melyek néhol kisebb helyiségekké bővülnek.
Észak felé három lőrésszerű nyílás az északi oldal védelmét biztosította. A felső vár déli oldalfalának közepe táján kisméretű, kör alaprajzú védőtorony falmaradványa látható. A felső várat övező védőfal átlagos magassága 2 méter, és a falszövetben többszöri átépítés nyomai figyelhetők meg.
Az alsó várba a sziklába vágott gyalogkapun kívül egy másik bejárat is vezetett. Azt a kaput az északnyugati bástya homlokfalán alakították ki, és a kapu előtt kisebb méretű, sziklába vágott farkasverem is biztosította a védelmet. A kapu felett lehetett az a tábla, melyet Országh Kristóf helyeztetett el az alsó vár ó-olasz bástyákkal való megerősítésének emlékére.
Az északkeleti sarokbástya tövében 270×300 cm szájnyílású mintegy 20 méter mélységű feltárt kút van, amelyhez a külső védelmi övből még a 16. századi építkezések előtt sziklába vágott árok vezetett.
A felső várba csak gyalogos juthatott be, és az alsó várba is, legfeljebb csak lovas, mert a kapu mérete, illetve a bejárat után következő udvarrész nem tette lehetővé a kocsik közlekedését. Ezeket feltehetően a sáncban védett árokrészben tarthatták.
A várat ismertető munkák gyakran említik az alsó és a felső várat elválasztó sziklafalban látható negyedgömb metszetű „ülőfülkéket”. Ezek azonban olyan helyen vannak általában, hogy megközelítésük még létrával is igen nehézkes. Nemcsak helyük, de méretük miatt is ezek inkább méhészkedéssel hozhatók összefüggésbe. A vár alatti sziklákon több helyen olyan kaptárfülkék nyomai figyelhetők meg, amilyenek a megye más területén is vannak. Talán ennek a korábban kialakult méhészgyakorlatnak megfelelően vájhatták ki ezeket a fülkéket a nehezebben megközelíthető helyekre, bennük fonott kasok vagy fából készült bödönök is állhattak.
2010 és 2012 között zajlott az alsóvár műemléki helyreállítása, amely során elkészült a vár körüli sétány, megújultak a várfalak, a bástyák, a felvonóhidas kapu, a várudvar, valamint a felsővárba vezető fa lépcső is. Az egykori istálló rekonstruált épületben helytörténeti kiállítás nyílt galériás kiállítótérrel, raktárral és wc-vel. A kiállítás egy török idők mindennapjait bemutató filmmel és egy érintőképernyős számítógépen futó, a török várrendszert és ennek mai, tényleges maradványait bemutató honlappal együtt – Magyarországon egyedülálló módon – nem a magyar végvári vitézek, hanem az 1596 és 1686 között itt élő oszmán várkatonaság mindennapjait idézi.
A kiállítás régészeti leletei az egri Dobó István Vármúzeumból érkeztek. A kiállítási épület földszintjén a 16-17 századi leletek (bögre, kályhaszem, főzőedény töredékek és török kávézási és dohányzási szokásokhoz kapcsolható tárgyak (porcelán csészetöredékek és pipák) kaptak helyet. A galérián a korábbi évszázadok leletanyaga (érmek Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás, I. Miksa magyar király, és Zsigmond lengyel király korából, nyílhegy és kopjatöredék, puskagolyók, sarkantyú illetve kályhacsempe töredékek, csontlemezek, 22 csontból készült napórák, feszítőzabla stb. ) tekinthetők meg.
A földszinten három enteriőr mutatja be a török kor mindennapjait egy konyha, egy lakóhelyiség és egy hadi felszerelésekkel berendezett térrész megjelenítésével.
A vár megközelítés
A siroki várhegy tövében található egy parkoló, ahonnan hosszú, és néhol meredek úton lehet felsétálni a várhoz. Akik jó erőben vannak biciklivel vagy babakocsival is nekivághatnak, de az nagy kihívás. A várba nagyjából 20 perc alatt lehet feljutni. Az utolsó nagy kaptató előtt a nyeregbe felérve ketté ágazik az út. Az egyik a várhoz visz tovább a másik a szemközti csúcsra, ahol a Barát és Apáca sziklák állnak.
