Szalajka-völgy Szilvásvárad
Szilvásvárad, Szalajka-völgy, 3348 Magyarország
A Bükk-hegység lábánál, a heves megyei Szilvásvárad határában terül el a Szalajka-völgy, a népszerű és kedvelt kirándulóhely.
A Szalajka-völgy olyan természeti érdekességek és látványosságok otthonául is szolgál, mint például
a Fátyol-vízesés,
a Szalajka-forrás,
az Istállós-kői-barlang,
az Erdei Múzeum, valamint
a Szilvásváradi Erdei Vasút (kisvasút).
A középhegységi jellegű völgy a 19. században, Szilvásvárad lakóinak akkori megélhetése, a latin sal alcali után szalalkálinak nevezett hamuzsír égetése után kapta a nevét. A völgy fő vízforrásában, a Szalajka-patakban már hosszú ideje vadon él a sebes pisztráng, de emellett mesterséges neveldéket is kialakítottak. Helyi specialitás a füstölt, sült pisztráng.
A Szalajka-patak forrásai szélsőséges vízjárású, tipikus karsztforrások. A Szalajka-forrás egy rövid szakaszon bejárható cseppkőbarlangból tör a felszínre. Vize az éves középhőmérsékletnek megfelelő.
A Völgy vadregényes növényzetéből az erdőtársulások közel felét a gyertyános-tölgyesek, harmadát pedig bükkösök teszik ki. A kirándulások során az ég felé magasodó kocsányos és csertölgyek árnyékában is megpihenhet a figyelmes erdőjáró.
A Szalajka-völgy ősidők óta lakott terület, ami szó szerint értendő. Az Istállós-kői-barlangban található, paleolit kori leletek alapján ugyanis már 35-40 ezer évvel ezelőtt emberek barangoltak errefelé.
Ringer Árpád 2000-ben megkezdett ásatásai alapján a Völgy környékén élt elődök kapcsolatban álltak más tájak lakóival is. Ezt bizonyítják legalábbis a barlang környékén talált rügeni kovakövek, amelyek észak-németországi származási helye mintegy 500 kilométerre található Szilvásváradtól.
Szintén meglehetősen régi tárgyi bizonyíték a Török-sánc néven emlegetett, késő bronzkori földvár. Emellett szkíta és kelta leletek is bizonyítják, hogy a Szalajka-völgy hosszú ideje lakott hely.
Írásos források már a 1300 körül megemlítik a Wárad (Szilvásvárad) nevet. A krónikák szerint Nagy Lajos király is szívesen tartózkodott a völgy környezetében. A Szalajka-völgy közelében élő emberek fő bevételi forrását mindig is az erdő, a benne található fa, illetve a fafeldolgozás adta. Később a völgy nevét adó hamuzsírfőzés, valamint a cserépgyártás és a vasércfeldolgozás biztosított munkalehetőséget az ittenieknek.
A faanyag és a mészkő szállításában jelentős szerep játszott a forgalomnak 1908-ban átadott kisvasút, ami a turizmus fellendülésével áttért a személyszállításra.
