Tata és Székesfehérvár között fekszik a több mint 40 hektáros Alcsúti Arborétum, amely hazánk legeredetibb angolparkja.

A terület 1819-ben került József nádor birtokába, aki az 1820-as években egy kastély és angolkert építésébe fogott bele, amelyet ma Alcsúti Arborétumként ismerünk. Egykoron birkalegelő volt, ahol összesen három fa állt.

Az építkezés ideje alatt megkezdődött a kastélyt körüli park kiépítése is: a Váli-víz és a Vértesacsai-patak felduzzasztásával csónakázó tavat alakítottak ki, közepén szigettel, rajta műromokkal.

József nádor maga is ismerője és rajongója volt a botanikának így személyes irányítása, sőt kétkezi munkája révén alakul ki az a nagyszerű, 45 hektáros park, amelynek csodájára jártak a kortársak is. József nádor 1847-ben hunyt el, s az ezt követő húsz évben nem történt jelentősebb változás az alcsúti birtok életében, egészen addig, amíg nyolcadszülött gyermeke, József Károly Lajos főherceg lett 1867-ben a birtok ura. Az ő idejébe élte második fénykorát a kert és jelentős bővítési munkálatok történtek a kastélyban is, ami ekkor vált igazi épületegyüttessé.

Az utolsó átépítés a 20. század elejére tehető. Ekkor a kettős U alakú kastélyudvar belső, az eredeti József nádor-féle főépület által körülvett udvarának az újabb, külső szárnyak által határolt udvar felé eső részét zárták le. E munkálatok során nyerte el a kastély végleges formáját.

1944 végén a politikában addig befolyásos család az orosz csapatok elől menekülve elhagyta a kastélyt. Mivel még reménykedtek a visszatérésben, számos értékük, berendezési tárgyuk a rezidenciában maradt. Az épület bár átvészelte a II. világháború katonai eseményeit, pusztulását ezután, egy feltehetőleg gyújtogatás következtében kitört tűz és az okozta, hogy nem törekedtek a helyreállítására. Először az értékeket, az ezüsttárgyakat, a berendezést, majd a megmaradt köveket hordták szét, mára már csak egyetlen fal, a főhomlokzat áll a védett parkban.

Így Alcsútdobozon felcserélődtek a szerepek: az egykor a kastélyt körbe ölelő nagyszerű park lett mára a látogatók fő célpontja, az épület maradványai pedig úgy szolgálnak benne, mint azok a műromok, amelyek egykor az angolpark részei lennének.

Az Alcsúti Arborétum növényzete a 19. századi növénytelepítés eredményeként egy 540 fajból álló fás növénygyűjtemény. A legszebb és legidősebb példányai között platánok, török mogyorók, tulipánok, vasfák, vérbükkök, mocsárciprusok, jegenyefenyők, és japánakácok találhatók, de értékes a hárs, – juhar-, tölgy- és gesztenye-fajok gyűjteménye is. Egyedülálló értéket képvisel a 24 törzset nevelő óriástuja, a zuhatagos bükk, a héttörzsű török mogyoró, a közeli Csaplári erdő Magyarország legidősebb, 170 éves libanoni cédrusa és az etyeki utat szegélyező, vele egyidős platánsor.

Minden évszakban kellemes időtöltés az arborétumban a madárdaltól hangos, hatalmas fákkal szegélyezett, kényelmes sétautakon az egykori főhercegi kertet bejárni.

Nyitva tartás:

Március 1-szeptember 30.
10-től 18 óráig minden nap

Október 1-február 28.
10-től 16 óráig csütörtöktől vasárnapig