A székesfehérvári Szent Anna kápolna a város egyetlen, teljes épségben megmaradt középkori egyházi épülete, amely 1470 körül épült.

Az építés pontos dátuma ugyan nem ismert, de a kápolna 1478-ban már bizonyosan állt.

Szulejmán szultán túlerőben levő serege 1543. szeptember 2-án foglalta el Fehérvár városát. Fehérvár, török nevén Isztolni Belgrád a török birodalom egyik legfontosabb magyarországi végvára volt. A muszlim lakosság számának növekedésével többek között a Szent Anna kápolna is török imahely lett. Ezt bizonyítják az előkerült falfestmények, és az 1934-es helyreállításkor előkerült arab nyelvű papírfoszány, amelyen két szó olvasható el és ezen kívül néhány kötőszó és szóvégződés. A két olvasható szó, „gafara li”, magyarul: megbocsátott neki, és „ma anzalma”, magyarul: nem küldtük el. A két kifejezés gyakori a Koránban, valószínű, hogy koránszöveg, de még valószínűbb, hogy Korán-magyarázat. .

A kápolnát 1715-ben megújíttatta gróf Nádasdy László csanádi püspök és székesfehérvári őrkanonok, a pálos rend tagja. Ekkor épült a bejárat fölé a ma is meglévő kis huszártorony, és a barokk oltár, melynek eredeti oltárképe a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban található. A 19. században – a rózsaablak kialakításával egy időben – a bejárat elé kis csarnokot emeltek, amelyet később, az 1934. évi renoválás során lebontottak. A kápolna mai képét az 1933-34 évi felújítás során nyerte el.