A Kárpát-Haza Temploma egy emlékhely, mely a magyarok összetartozását szimbolizálja.

Verőcén, a Duna-kanyar egyik legfestőibb településén, a Katalinpusztára vezető Lósi-völgyben járva figyelmünket egy dombon álló fehér kápolna vonzza, mely egyszerűségében is gyönyörű. Azzal a céllal épült, hogy a Kárpát-medencében élők összetartozását kifejezze.

A Kárpát-Haza Temploma alapkőletételére 2009. március 21-én került sor ünnepélyes keretek között. A parányi templom közadakozásból és önkéntes munkafelajánlásokból épült. A kegyhely létrehozása Bethlen Farkas, akkori polgármester kezdeményezésére indult, aki bízott abban, hogy a hittel, szeretettel és összefogással felépülő templom visszaadhatja a nemzet elvesztett önbecsülését, hajdanvolt büszkeségét, jövőjébe vetett hitét.

Az építészek Szűcs Endre és Tóth Péter megbízása úgy szólt, hogy a kápolna katolikus, református és evangélikus szertartáshoz egyaránt szolgáljon. Nem találtak ehhez ikonográfiai rendet, majd eszükbe jutott, hogy a keresztény hit alapeleme a kenyér és a bor. Nagyszüleink idejében még szinte minden portához hozzátartozott a kenyérsütő kemence és szőlőlugas, és akkoriban a  „mindennapi kenyeret” még mindenki maga sütötte a saját kemencéjében, a búzát életnek hívták. A Kárpát-medencét kenyérkaréj formában körbeölelő hegyvonulatok varázslatos tájakat és embereket őriznek. Ugyanígy szeretné őrizni és eggyé kovácsolni az itt élőket és ide látogatókat ez a kicsiny kápolna a dombtetőn.

Az egyszerű hófehér falak, oltárasztala egy szép, régi malomkő, boltozata között színes üvegablaksor feszül, melyen honfoglaló eleink páratlanul gazdag díszítőelemei jelennek meg fénybe öltöztetve. Középpontban – az álmában égbe emelt – Emese foglal helyet, akitől a monda szerint az Árpád-ház származik. Ez a család adta – 400 éves uralkodása alatt – a legtöbb szentet Európának és a világnak.

A templomot Trianon 90. szomorú évfordulóján, 2010. június 4-én adták át és fél ötkor szólalt meg először a kis harang, hogy eztán minden délben a nemzet dicsőségére, és fél ötkor trianoni tragédiájára emlékeztessen.

„Volt egyszer egy ember, aki az Ő háza udvarán oszlopot épített az Ő Istenének, de az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.” (Wass Albert)

Fotó: Hatvani Anikó