A Szabó Pál Irodalmi Emlékház egy különleges hely: az író szülőháza, ahová mindig visszatért.

Békés vármegye északkeleti csücskében, a magyar–román államhatár találkozásánál fekvő Biharugrát a kétezer hektáros Halastó és a Körös–Maros Nemzeti Park természeti értékei, országos műemléki védettséget élvező épületei, valamint Szabó Pál népi író emléke teszi naggyá. A Sárréten élők tudják, hogy Sinka Istvánnal – a „fekete bojtárral” – együtt indította el a Kelet Népe című folyóiratot, amely országos fórummá nőtte ki magát, és formálta az ország irodalomképét.

Szabó Pál későn lett íróvá, de az irodalomba lépése nem volt mindennapi. Móricz Zsigmond, a kor legnagyobb prózaírója ezt írta 1931-ben: „Elolvastam egy új ember új könyvét. Szabó Pál: Emberek. Van neki egy holdja! Van neki egy talpalatnyi földje! És azon a földön úgy meg tudta vetni a lábát, hogy övé az egész falu.”

Ez a falu Biharugra, ahol Szabó Pál szülőházát 1987-ben Irodalmi Emlékházzá alakították, a kétszeres Kossuth-díjas író tiszteletére.

A Szabó Pál Irodalmi Emlékházban élt és munkálkodott népi íróink egyik legnagyobb egyénisége, mely ma is neves lakójának nevét viseli. Az Irodalmi Emlékház egy különleges hely, ahol a berendezési tárgyakat, értékeket, kézbe veheti a látogató. A falakon családi fotók figyelik a látogatót az alacsony házban, ahol hatalmas könyvtárgyűjtemény kapott helyet. Ennek jelentős része Szabó Pál saját gyűjteménye: művek a világ szinte minden nyelvén, valamint saját írásai. A verandából kialakított dolgozószoba a jeles művek születésének színhelye volt – a berendezés budai otthonát idézi. Ha nagyobb munkán dolgozott, a befejezést mindig otthonra bízta. Hazatért. Abba az utcába, abba a vályogházba, ahonnan egykor elindult az irodalmi élet magaslatai felé.

Szabó Pál, a magyar parasztság sorsának egyik leghitelesebb ábrázolója 1970. október 31-én bekövetkezett halála után a család összegyűjtötte kedves használati tárgyait és bútorait. Leánya, Mikitáné Szabó Erzsébet (írói nevén: Bertalan Ágnes) 1973-ban megalapította az Irodalmi Emlékházat, amely szeretettel várja azokat a látogatókat, akik az író emléke előtt kívánnak tisztelegni.

Szabó Pál 1893. április 5-én született Ugrán, az Alsósoron, ahol faluszéli, kevéske földdel bíró szegény emberek éltek. Hat elemit végzett, mindvégig osztályelsőként; szünidőben libát legeltetett, napszámosként dolgozott, majd egy kőművesnél lett inas. Rengeteget olvasott. „Mi olyan kőművesek voltunk, hogy verseket szavaltunk munka közben az álláson” – írta önéletrajzában. 1922-ben feleségül vette Kiss Etelkát, aki élete végéig segítette őt. Politikailag is aktív szerepet vállalt: tagja volt a népi mozgalomnak, valamint országos alelnöke a Független Kisgazdapártnak. Később a szegényparasztság érdekeit jobban képviselő Nemzeti Parasztpárt alapítója és elnöke lett.

A közéleti szerepvállalás mellett írt, lapokat szerkesztett, politizált – ehhez az erőt és a témát is Biharugráról merítette. Hiszen ha valaki, ő igazán ismerte a falut, a szegénységet, az embereket.

Az Emberek (1930) című művében a paraszti világ egyre mélyülő válságát ábrázolta – a saját bőrén tapasztalt szegényparaszti szemszögből. 1935-től a Kelet Népe című folyóiratot szerkesztette, amelyet később Móricz Zsigmondnak adott át, hogy a Szabad Szó élére állhasson. Ehhez azonban Pestre kellett költöznie. A háborús években viszont ismét Biharugrán írt, majd 1944 őszén újra Budapestre ment, ahol átélte a főváros ostromát. Sorra jelentek meg művei: Békalencse, Papok, Vasárnapok, Harangoznak – majd a negyvenes évek elején írta meg fő művét, a Lakodalom – Keresztelő – Bölcső trilógiát, amely Talpalatnyi föld címmel vált világhírűvé.

1954 és 1968 között „Nyugtalan élet” címmel öt kötetben látott napvilágot Szabó Pál önéletrajza: Gyermekkor (1954), Legények vagyunk (1955), Nehéz idők (1955), Az írás jegyében (1958) és Ahogy lehet (1962). A sárréti környezetben játszódó történelmi regénye, Minden kör bezárul (1968), szintén ebben az időszakban jelent meg. E művekben a gyorsan változó falusi élet fejlődési folyamatait vizsgálja sajátosan lírai, epikus módszerével.

Életében megjelent utolsó kötete a Szülőföldem, Biharország (1968) című lírai vallomás, amely egyszerre életrajz és a tájhoz való mély kötődés tanúsága. Ebben végigtekint falujának és szűkebb hazájának múltján, jelenén, a gyökereken, amelyekre támaszkodhatott – ott, ahol igazán otthon volt.

Mert ahogy Tamási Áron mondja: „Azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Szabó Pál munkásságát 1949-ben Baumgarten-díjjal, 1950-ben József Attila-díjjal, 1951-ben és 1954-ben pedig Kossuth-díjjal ismerték el.

Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: délelőtt 10–12 óráig, délután 14–16 óráig. Szombaton és vasárnap: előzetes bejelentkezés alapján látogatható.