A Palóc Galéria a múlt értékeiből merítve a képzőművészet és a hagyományok hirdetője.

Kazár falu Nógrád vármegye északkeleti részének egyik legérdekesebb és legjelentősebb települése, a Mátra északnyugati lábánál. Az első írásos feljegyzés Kazárról 1221-ből való, de a palócok nevét írásban először 1656-ban említették, népnévként pedig az 1784-ből származó mezőkövesdi jegyzőkönyvben fordul elő. Kultúrtörténeti értékeit a 17. századtól említik, amikor a Goszthonyi, Jankovich és Osztroluczky családok birtokolták a területet. Ezen időszakban több jelentős úrilak épült, viszont a parasztportákat, vályogépítményeket, szegényes faházakat palócfaházként emlegették. Az 1860-as évektől megindult az üzemszerű széntermelés a környéken, és a szegényes faházakat felváltották a féloszlopos tornácú palóc parasztházak, díszesen faragott oszlopokkal. Ezekben ma tájházak és galériák működnek, hogy bemutassák Palócföld értékeit és népi hagyományait.

A kazári Palóca Galériát az egyik ilyen felújított parasztházban alakították ki, amely a Palócföld népi kézműves kultúráját mutatja be. A hagyományos háromosztatú helyett ez már négy helyiségből áll, hozzáépített melléképületekkel, ami azt mutatja, hogy egykor módosabb gazdáé lehetett. A tornácról belépve a látogató megismerkedhet Kazár néprajzi tárgyi emlékeivel, amelyeket népviseletes babákon, csuhéból készített életképeken, illetve népi iparművészek által készített bútorokon mutatnak be.

A galéria a hagyományok, szokások, tárgyi és szellemi örökség megőrzésén túl lehetőséget biztosít a Nógrádban élő, alkotó népi iparművészek bemutatkozására, akik a múlt értékeiből merítve, a palóc hagyományokhoz hűen alkotnak. Látható itt 20. század eleji szobabelső festett bútorokkal, fazekas munkák, palóc népviseletek, szövött textíliák – mind egyedi, csodálatos alkotások.

Palócföld parasztházaiban általában lakószoba, pitvar és kamra volt megtalálható. A bútorok jellegzetes darabjai az ülő- és tárolóalkalmatosságok voltak. A rózsás, tornyos ágyak, a díszes faragott szekrények, az ácsolt, festett ládák, valamint a nagyfiókos, úgynevezett terpeszlábú asztalok ugyancsak a palóc lakásberendezés régi emlékei.

A Palóc viseletek egyik legszebbike a kazári, amely híresen cifra, sokszor fényűző volt. Az asszonyoknak szinte minden ünnepre más-más színű kendő és szoknya illett: húsvétkor fehérben, pünkösdkor pirosban, Mária-ünnepeken kékben, míg a gyász idején lilában és feketében öltöztek. Az idősebb asszonyok viselete fokozatosan sötétedett. A ruházat jelölte viselőjének korát, gazdagságát és családi állapotát. A férfiaknál a kékfestő vászonruha, a ködmön és a kucsma volt jellemző, míg a nőknél a rövid, hímzett szoknyák, kendők és a sok alsószoknya jelentették a jellegzetességet.

A palóc hagyományokat őrző falvak igazi kincsei az országnak. Ünnepnapokon az itt élők körében rendszeresen előkerül a népviselet, de a régmúlt hagyományai – mint például a haluskafőzés – ma is a mindennapok részei. Palócföld, Madách Imre és Mikszáth Kálmán egykori otthona, értékeivel, hangulatával és vendégszeretetével garantáltan magával ragadja az ideérkezőket.

Nyitva tartás:
Január 2. – március 31.: 10:00–15:00
Április 1. – november 30.: 9:00–16:00