A Kántor Sándor Fazekasházban életre kelnek a múzeum kincsei, a csodálatos stílusú „Kántor Karcag” kerámiák.

Karcagon a kun-magyarok hagyományait erőteljesen meghatározza a nagykunsági népi kultúra, valamint az itt kialakult népszokások. A karcagiak egyik nagy erénye az erős kulturális hagyományőrzés, amit egyrészt a minden napi életben és a hagyományőrző csoportokban, másrészt a különböző fesztiválokon, városi rendezvényeken ápolnak.

A Kántor Sándor Fazekasháznak otthont adó épület vályogból épült, és kialakítása a XVIII. századi nagygazda redemptus házakra volt jellemző. Az utcára merőleges földszintes lakóház tornácosa teljes hosszában az udvar felé nyitott, melynek különlegessége, hogy fából faragott, vályoggal borított, henger alakú, ikeroszlopok tartják. A jelenleg 6 helyiségből álló épületében napjainkra már a magyar népművészet egyik csodálatos gyűjteménye található, a világhírű Kossuth-díjas fazekasmester munkásságának egyes korszakait bemutató állandó kiállítás.

A kiállítás helye Magyarország egyik leghíresebb fazekas műhelye, ahol megcsodálhatók a fazekasság formai újításai, ahol a mester figurális edényei olyan kompozíciót alkotnak, melyek folytatásai egymásnak, és a népművészet szellemiségét idézik. Munkái között olyan jeles formákat találunk, mint a három, hat, vagy tíz hordóból álló hordókulacs, de készített gyertyamártót, gyertyatartót és más edényeket is. A miskakancsókban és a díszedényekben épp úgy tetten érhető a művész odaadása, mint az egyszerű használati tárgyakban. A miskák mellett az ember alakú edényei részben italtartók, tállal egybeépített tartóedények.

Az ember alakú edények közül a legjellegzetesebbek a karcagi bíró, meg a bundás paraszt, valamint a ködmönös asszony alakját idéző darabok. Ezeket a változatos figurákat általában sorozatban készítette, és művészete is ekkor teljesedett ki igazán, hiszen nem csak számos különböző méretű és funkciójú emberalakot alkotott, hanem sok madarat is. Ezekkel a figurális munkákkal egészen kivételes eredményeket ért el a népi iparművészek között, mely az 1958. évi Brüsszeli Világkiállításon elért Grand Prix jutalom a legjobb bizonyíték. Hasonló művészet ez, mint a templomi mennyezetek festett tábláinak virágozása, vagy a régi úrihímzések.

Kántor Sándor 1894-ben született Karcagon, majd az elemi iskola után az akkori egyetlen karcagi fazekas műhelyébe, Ácsi Kovács Jánoshoz szegődött tanulónak. 1912 márciusától decemberig dolgozott Pécsett, a Zsolnay gyárban. 1914-ben besorozták, a háború után, 1919-ben tért haza Karcagra és a városi téglagyárban kezdett el dolgozni. Első saját műhelyét 26 éves korában nyitotta, és elsősorban megélhetés céljából, nagy mennyiségben egyszerű használati edényeket gyártott, majd 1924-ben rátért a díszedények készítésére. 1927-ben ismerkedett meg a szintén Karcagi születésű néprajztudóssal, Györffy Istvánnal, aki tanácsaival segítette Kántort művészeti pályáján. Innentől kezdve egyre több kiállításon vett részt és sorra nyerte a díjakat. Ekkor találkozott a tiszafüredi, egykor híres fazekasközpont stílusával, amely ebben az időben átszőtte művészetét és kompozíciós rendszerét. Később az azzal sok hasonlóságot mutató mezőcsáti hagyományokkal kezdett foglalkozni, majd Gyöngyös, Pásztó illetve Sárospatak fazekasainak motívumaival ismerkedett, amelyeket saját stílusába beépítve újat hozott létre, a Kántor stílust.

1953-ban az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. Az 1958-as brüsszeli világkiállítás nagydíjasa lett, a magyar fazekasművészet szellemét sugárzó alkotásaiért. 1978-ban Kossuth-díjat kapott, és ekkorra már mindenki tudta, mit jelent a „Kántor Karcag” felirat, amelyet az edényei aljába karcolt.

Nyitvatartás: Május 1-től szeptember 30-ig: Kedd – szombat 10-16-ig.
Október 1-től április 30-ig csak előre bejelentett csoportokat fogadnak.

Jegyárak:  Felnőtt jegy 300 Ft, kedvezményes jegy 150 Ft, családi jegy (2 felnőtt + 2 v. több gyermek) 750 Ft.
Csoportos látogatás (legkevesebb 10 fő esetén) 150 Ft/fő.