A Glatz Oszkár kiállítás a művész életművének egy kiemelkedő korszakát mutatja be, azt az időszakot, amikor vászonra vitte a bujáki tájat és az ott élő embereket.

Buják sajátságos hangulatú település a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet területén. A Palócföld egyik legszebb falvaként emlegetett község az idelátogatóknak csodákat ígér – szám szerint nyolcat, ahogyan azt a település népszerűsítő kampánya is hangsúlyozza. A bujáki csodák felfedezése egy kellemes kirándulás keretében történhet, hiszen a változatos szépségű táj, a tanösvények és a műemlékekben gazdag épített örökség megismerése időt kíván.

Bujáktól elválaszthatatlan Glatz Oszkár festőművész neve is, aki megörökítette ezt az idilli környezetet: a bujáki palóc népviseletet, a helyi közösség tagjait, az élet különböző szakaszait, a paraszti lét kemény fizikai munkáját, valamint a hagyományokat és ünnepeket. E gazdag képzőművészeti örökséget a Glatz Oszkár Művelődési Központ állandó kiállítása mutatja be, amely valódi rejtett kincsekről ad számot.

Glatz Oszkár élete második szakaszában Bujákon alkotott. A csodálatos táj, a gazdagon díszített népviselet és a paraszti élet mindennapjai számára nemcsak inspirációt, hanem tudatos festői programot, életre szóló hivatást jelentettek. Életművének jelentős részét a falusi – elsősorban bujáki – életet ábrázoló portrék és zsánerképek alkotják. A Kossuth-díjas festőművész munkáival világszerte ismertté tette a település palóc népviseletét. Közel negyven éven át festett Bujákon, és az itt készült alkotásai közül több művet a falunak adományozott.

A Glatz Oszkár kiállítás összesen hetvenöt festményből áll. Ezek közül harminchét Glatz-kép látható, emellett a művész felesége, Wildner Mária, valamint fiuk, Henrik egy-egy alkotása is helyet kapott a tárlaton. Az itt bemutatott „Két csendélet” című festmény Wildner Mária műve. A bajor származású festőnő Münchenben, a festőiskolában ismerkedett meg Glatz Oszkárral. Három gyermekük született, így anyaként és feleségként életét elsősorban a családjának szentelte. Művészetében olyan témákat keresett, amelyek az otthon falai között is megvalósíthatók voltak, ezért főként csendéleteket festett, de portréi és tájképei is ismertek. A tárlatvezető szerint, ha lehetősége lett volna folyamatosan tanulni és beutazni a világot, akár önálló, jelentős festői pálya is kibontakozhatott volna előtte.

A képek keletkezésének története
Glatz festményein gyakran jelennek meg a jellegzetes, aprólékosan kidolgozott, díszes bujáki népviseletet viselő nők és férfiak, az egyszerűbb parasztöltözetek mellett. Elsőként Géczi Margit menyasszonyt és Bódi Vencel vőlegényt festette meg. Legkedvesebb modellje az ő lányuk volt, a Szép Bözsi néven ismertté vált gyermek, akinek életét a művész szinte végigkísérte: a karon ülő kisgyermektől a házas asszony éveiig.

Szép Böske – polgári nevén Sáfrány Erzsébet – igazi palóc, mindenhez értő, határozott véleményű asszony volt, Glatz egyik legtöbbet festett parasztlány modellje. Ő tartotta fenn a leghosszabb ideig a kapcsolatot a Glatz családdal, és a „szép” jelzőt is ő maga ragasztotta a Bözsi név elé. A kiállítás 2008-as megnyitásakor még tíz egykori modell élt a faluban, akik egykor a mezei munka helyett napszámbérért szívesen ültek modellt a festőnek.

A „Templomozás, körmenet” című festmény 1907 körül készült, és a bujáki népélet egyik kiemelkedő ábrázolása. A szegénység és a kiszolgáltatottság jelenik meg a „Tyúktolvaj” című képen, amelynek modellje az idős Mási néni volt. Tekintetében riadtság, szomorúság és nyomorúság tükröződik. Hasonló sorsrajz bontakozik ki a „Kukoricaszár-vivő” című festményen, ahol egy meggörnyedt férfi cipeli terhét. A „Meseolvasás” című képen egy vak, idős férfi látható, aki a faluban élt; a jelenetben egy kislány olvas fel neki egy könyvből.

A művészre méltán büszke község lakói generációkon át ismernek rá önmagukra vagy felmenőikre a kiállított képeken, hiszen mindennapi életük helyszínei és arcai köszönnek vissza a festményeken.

A közel negyven évig tartó bujáki látogatások során Glatz Oszkár szoros kapcsolatba került a helyi közösséggel. Műveiben az emberek emberi méltóságát hangsúlyozva több száz bujáki témájú képet alkotott. Festményein megjelenik a helyi táj szépsége is: a ma is álló jellegzetes templomtorony, az egykori falu északi részén fekvő, „Fektetőként” ismert legelő, ahol a gyerekek legeltették az állatokat, valamint a Bujákot övező hegyek. A tárlaton bemutatott 34 Glatz-festmény tematikus rendben vezeti végig a látogatót a művész legkedveltebb témáin.

Glatz Oszkár (1872-1958) Kossuth-díjas, érdemes művész Münchenben és Párizsban tanult festészetet, majd 1896-tól a nagybányai művésztelepen dolgozott, amelynek megalapításában is részt vett. 1912 és 1938 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Az 1920-as évek második felében Vaszary Jánossal együtt megalapította a Városmajori Művésztelep Társaságot. Egykori lakóháza falán emléktábla hirdeti, hogy 1930-tól haláláig, 1958-ig a Városmajor utca 32. szám alatt élt és alkotott.

Glatz Oszkár képein a természet szépsége, az ember, a vidéki földműves-paraszti kultúra és a táj harmonikus kapcsolata jelenik meg.

Nyitva tartás: A kiállítás előzetes, telefonon egyeztetett időpontban tekinthető meg.