A Bányászati kiállítás és Tájház Kazár bányászmúltjáról és a palóc értékekről mesél.

Palócföld a csodák világa. Sokan első pillantásra elgondolkodnak, hogy hol is található, másoknak pedig egyből Nógrád megye jut eszébe. Mikszáth Kálmán, a nagy palóc mesemondó Görbeországnak nevezte ezt a csodálatos vidéket. A táj a Cserháttól a Mátrán és a Bükkön át egészen a szlovákiai Ipolyon túli területekig húzódik. Palócországban járva számos látnivaló akad. Régmúlt időket megidéző, hagyományaikat őrző falvak, romantikus várromok, impozáns kastélyok és jellegzetes népi építészeti emlékek tarkítják az utat. Nógrád megye palóc kincseit és nemzetiségi ékköveit felújított, gondosan rendben tartott régi paraszti porták őrzik. Az itt élő emberek szokásaikkal, babonáikkal és életvitelükkel gondoskodnak arról, hogy a mai kor turistáinak megannyi izgalmas és egyedi élménye legyen, akár a Kazár közelében található kis magyar Kappadókiát keresik fel, akár magát a népművészetéről ismert települést, amelynek Tájháza a palóc kultúra és a bányászat emlékeit mutatja be.

A Kazári Tájház egy eredeti palóc parasztház a Hunyadi út 5. szám alatt. A kiállítás a helyben összegyűjtött és megőrzött tárgyakkal mutatja be Kazár hagyományos tárgyi kultúráját és építészetét. A régi paraszti életmódra jellemző berendezések is láthatók, például a karoslóca, a láda és más használati tárgyak. A kiállítás bemutatja a palócság népviseletét és szőtteseit is. Palócföldön belül számos viseleti csoport alakult ki, ezek közül különösen ismert a kazári viselet. A ház kamrájában a kenderfeldolgozás menetével is megismerkedhet a látogató.

A palóc lakóházakban pitvar, kamra és lakószoba kapott helyet. Később ezt felváltotta a tisztaszoba és a hátsó szoba. A palócok többsége többgenerációs családban élt, emiatt gyakran helyszűkével kellett számolni. Jellegzetes építészeti elem volt a kőoszlopos tornác és a belső tüzelésű, kürtővel ellátott tüzelőberendezés. Ezt idővel a búbos kemence váltotta fel. Megjelentek az udvarra nyíló kamrák is, az udvar pedig gazdaságilag központi eleme volt a portának. Itt állt a pajta és a csűr.

A Bányászati kiállítás a település bányászmúltját mutatja be. Egyenruhákat, felszereléseket, eszközöket, bányászattal kapcsolatos könyveket, kitüntetéseket és különféle dokumentumokat láthat a látogató. Kazár belterületén az 1920-as években hoztak létre bányatelepet. A bányászat megjelenése a környéken jelentős változást hozott az életmódban, sokak számára megélhetési lehetőséget adott. A faluban élők és a bányában dolgozók jelentős része nem szakadt el a földműveléstől. Ha végeztek a mezei munkával, beálltak bányásznak, ami az adott viszonyok között biztos megélhetést és gyarapodási lehetőséget kínált. Az egykor virágzó nógrádi szénbányászat az 1840-es évektől egészen az 1990-es évekig működött.

A kazári szénbányászat tárgyi és írott emlékei között két tabló mutatja be a bányászat történetét. A dokumentumok és fényképek a bánya létesítményeit ábrázolják, például a lejtősaknákat, tárókat, külfejtéseket, rakodókat, iparvasutakat, szénosztályozókat és üzemi épületeket. A munkáskolóniáról és a bányatelepről készült fotók Kazár új településrészének kiépülését mutatják be. Külön figyelemre méltó az első kazári bányatelep, a székvölgyi kolónia képe. Ezt a területet választotta Várkonyi Zoltán rendező 1976-ban a Jókai Mór Fekete gyémántok című regényéből készült film forgatási helyszínéül.

A kiállítás másik részében a kazári Bányász Egyesület zászlója és az 1949-ig használt díszruha látható. A terem ablak felőli két sarkában a bányában használt munkaeszközök és szerszámok találhatók. Itt látható a védősisak, a bányalámpák, a csákány, a szívlapát és a fúrók. Különleges érték a bányatérkép és Szent Borbála szobra és képe, amelyet Bóna Kovács Károly készített. A kazári bányászok védőszentjeként tisztelték és fohásszal fordultak hozzá.

Nyitva tartás:
Január 2. és március 31. között 10.00 és 15.00 óra között.
Április 1. és november 30. között 9.00 és 16.00 óra között.