Majk – Kamalduli remeteség
Oroszlány, Majk puszta, Barokk Műemlékegyüttes, 2840 Magyarország
Az Oroszlányhoz tartozó Majkpusztán fekszik a kamalduli szerzetes rend egykori rendháza és az Esterházy család vadászkastélya.
A középkorban a premontrei rend prépostsága állt és virágzott ezen a területen, fontosságát mutatja, hogy “hiteles hely” volt. A királyaink ha a Vértesben vadásztak, itt foglaltatták írásba rendeleteiket.
A török vész idején a terület elnéptelenedett, lakói elmenekülnek, Majk jelentősége csökkent.
Csáky, majd Eszterházy birtok lesz. A szent helyre az 1700-as években a kamalduli rend telepedik meg és az anyakolostor mintájára építi fel rendházukat.
A kolostor két részre tagolódik: az U-alakú főépület (foresteria), ahol a közös helyiségek voltak: refektórium, könyvtár, gyógyszertár, betegszobák, gazdasági helyiségek, vendégszobák. De itt kaptak helyet a prior szobái, és a nem magányban élő testvérek lakóhelyiségei is. A másik nagy rész az úgynevezett clausura, vagyis az a rész, ahol a remeték cellái állnak. A rend regulái szerint az egész kolostort, és az egyes cellákat is magas kőkerítés övezi.
Minden cellában külön kápolna, lakó- és hálóhelyiség, kamra és pince állt a remeték rendelkezésére, amelyben főként elmélkedéssel, a Biblia olvasásával, imával, írással töltötték napjaikat, de megművelték cellaházukhoz tartozó kis földjüket is, és kegytárgyakat is készítettek.
A rendház építése kb. harminc éven át tartott, és az eredeti tervek nem valósultak meg: az elképzelt 20 cellaházból – támogatók hiányában – 17 készült el, bár ezek sem voltak mindig elfoglalva: 1770-ben és a kolostor megszüntetésének évében (1782) is csak 15 remete lakott bennük. Az egyes épületeknek külön alapítványokat hoztak létre, amely a létesítés költségét, és a benne lakó remete eltartásával kapcsolatos kiadásokat fedezte. Egy-egy ilyen alapítvány összegét 2000 forintban állapították meg, a felajánlásért köszönetképpen a cellák homlokzatát az adományozó család címerével díszítették.
A templom 1753-1770 között épült fel Franz Anton Pilgram tervei szerint, akinek 1761-ben bekövetkezett halála után az Esterházyak építőmestere, Fellner Jakab vette át a munkálatokat. A kolostortemplom mennyezeti freskóját Franz Anton Maulbertsch készítette, de mesteremberek sora dolgozott a templom belső arculatának kialakításán: pozsonyi szobrászok, bécsi mesteremberek, helyi kézművesek.
II. József 1782-ben határozott a kamalduli rend eltörléséről.
A majki templomot 1811-ben villámcsapás érte, ennek következtében – a templom tornyát kivéve – teljesen romos állapotba került. Az elhagyatott kolostor és a hozzátartozó birtok a királyi kamara tulajdona lett, 1802-ben Mauthner és Kadisch pesti zsidó kereskedőknek adták bérbe, akik a forestefiában posztó- és szűrgyártó manufaktúrát rendeztek be, amely szépen jövedelmezett. Munka is akadt bőven: a napóleoni háborúk idején különösen nagy volt a kereslet a különböző szövetekre, vásznakra. A manufaktúra 1815-ben 150 munkást foglalkoztatott, évente 3000 mázsa gyapjút dolgoztak fel. A remetelakokba a Nyugat-Felföldről és Morvaországból behívott szövő- és fonómesterek költöztek be családjukkal.
1824-ben Liechtenstein herceg vette meg az uradalmat, de csak 1828-ig volt a birtokában, ekkor csere útján visszakerült az Esterházy családhoz, János fia Miklós visszaszerezte Majkot a családnak. Az új tulajdonos házasodó fia részére minden kényelemmel ellátott otthont rendezett be Majkon. A foresteriát átalakíttatta minden igényt kielégítő kastéllyá, a munkálatokhoz felhasználva a premontrei kolostor még meglévő köveit. A tavakat kitisztították, a kastély alatti tó vizén cölöpökre épült fürdőház szolgálta a strandolás örömeit, amely egészen az I. világháborúig használatban volt. A remetelakokba a belső cselédség költözött, a majorsági épületekben kovácsok, lovászok, iparosok rendezkedtek be. A kastély körül – a kor divatjának megfelelően – ritka és értékes fakülönlegességeket ültettek, illetve különböző dísztárgyakat helyeztek el, kialakítva ezzel egy elegáns angolkertet.
A kastély belső udvarán egy reneszánsz stílusú, négyszögletes kávájú kutat helyeztek el, amely még ma is látható. Oldallapjait az Esterházy család címerét tartó angyalok, griffek, rózsák díszítik. A kút 1980-as években történő feltárása során föld alatti folyosórendszer bejáratára bukkantak, amelynek ágai összeköttetésben állnak a cellaházakkal is, kijáratát pedig a kolostoron kívül találták meg. Rendeltetése és eredete egyelőre tisztázatlan, a beomlások miatt feltárása még nem sikerült. A közbiztonság is megszilárdult, az erdőkben erdészek, a faluban az uradalom hajdúja és egy tizedes vigyázta a rendet. A rendházból kialakított kastély az Esterházy család téli lakhelye lett – nyáron csákvári kastélyukban laktak – egészen a II. világháború végéig.
1945 után az Esterházy család egy cellalakásban talált menedéket. Egyik fiuk a háború, másik a háború utáni paralízisjárvány áldozata lett, a családfő, Esterházy Móric gróf, és egyetlen lánya, Mónika Bécsbe távozott. A grófné és testvére azonban maradt: Esterházy Móricné, született gróf Károlyi Margit és Emma testvére egészen 1973-ig lakták a cellaépületet, kétkezi munkájukkal keresve meg a megélhetésükhöz szükséges pénzt.
A háború után a kastély tábori kórházként, munkásszállóként, lakóépületként funkcionált. 1946-tól a Magyar Írónők Köre bérelte a kastélyt, alkotóházként használták és a bérleti díj fejében helyreállíttatták a kastély jobb szárnyának tetőzetét.
Az 1950-es években üresen állt az épület, nyaranta úttörők táboroztak az évszázados falak között.
Európa-szerte kuriózumnak számító műemlékegyüttes, az Oroszlány–Majkpusztai Esterházy-kastély és kamalduli remeteség a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretén belül egy nagyszabású fejlesztési program révén született újjá.
