Apponyi-kastély Lengyel
Lengyel, Apponyi-kastély, Petőfi utca, Magyarország
1799-ben vásárolta meg Amadé bárótól a lengyeli uradalmat a gróf Apponyi-család.
Elsőként egy kisebb kastélyt emeltek, amely eredetileg emeletes volt, majd 1870-ben ezt a szintet lebontották.
A mai kastély 1824-től 1829-ig épült. Építtetője gróf Apponyi József volt, s a monda szerint a kastély ban megtalálhatók voltak egy naptári év összes jegyei. Négy bejárat a négy negyedévet, a 12 kémény az év tizenkét hónapját szimbolizálja. 52 szoba épült és 365 ablaka van. Ezeket a jegyeket részben ma is magán hordja az épület.
A kastély építésénél igyekeztek a főúri család minden kényelmét biztosítani. Nagyobb méretű kápolna is épült benne, mely mise tartására is alkalmas volt, míg meg nem épült a kegyúri templom Lengyelben.
Apponyi József gróf, mint császári-királyi kamarás Bécsben szolgálta a monarchiát. Ott is halt meg 1863. március 11-én. Csak a szívét hozták haza Lengyelbe, és a kegyúri templom szentélyében helyezték el.
József grófnak nem volt fiú gyermeke csak egy lánya, Karolina, aki Calloto olasz herceghez ment feleségül. Azért, hogy a lengyeli kastély és uradalom továbbra is az Apponyi nevet viselje, József gróf végrendeletében két unokaöccsére, Apponyi Gyulára és Rudolf grófokra hagyta uradalmát. Lányát pénzben elégítette ki.
Rudolf grófnak, az örökösnek – ki diplomáciai pályán dolgozott Párizsban – az volt a terve, hogy nyugdíjas éveiben Lengyelben fog élni. 1875. nyarát Lengyelen töltötte, nagy terveket szőtt a kastély átalakítására. Tervét azonban nem tudta megvalósítani, mivel 1876. május 31-én Velencében meghalt. Mivel Lengyelbe vágyott, családja részére a lengyeli templom mellett építettek sírboltot és ott temették el.
Apponyi Rudolf halála után a lengyeli kastélyt fia, Apponyi Sándor gróf örökölte, aki az apja mellett, mint követségi titkár dolgozott Párizsban. Sándor gróf apja halála után visszavonult a diplomáciai pályáról. Édesanyjával Lengyelbe költözött, majd 1878-ban házasságot kötött Esterházy Alexandra grófnővel. Most már az ifjú pár fogott hozzá új otthonuknak, a lengyeli kastélynak az átalakításához.
Sándor gróf Rumpelmayer bécsi építészmérnököt bízta meg a kastély átalakításával. A kastély klasszicista stílusban lett átépítve. Az új külső mellett sok belső átépítésre is sor került.
Az eredetileg épített nagyobb méretű kápolnát megszüntették, helyette a kastély jobb szárnyának a földszintjén alakítottak ki egy kisebb kápolnát, melynek dekoratív munkáit Löffler festő készítette, aki a bécsi fogadalmi templomban végzett munkáiról vált híressé.
Löffler négy festményt is készített a lengyeli kastélykápolnába, amely ma a pécsi püspöki palotában található.
A kastély történetének egyik szomorú napja volt 1905. január 19-e, amikor a kastély teljes tetőzete leégett. Padlásterében nagyon sok értékes bútorzat pusztult el.
A kastély tetőzetének újjáépítésére Feller Sándor budapesti építész jelentkezett, aki többek között gróf Széchenyi Bertalan kastélyát építette. Az ajánlólevele alapján az Apponyi család rábízta a kastély új tetőzetének a megépítését. Feller építész az új tetőzeten igen sok díszítést alkalmazott. A kastélytetőt Franciaországból származó színes mozaikpalával fedte be, mely ma már nem látható.
Apponyi Sándor 1925. április 18-án, életének 82. évében elhunyt.
Végrendeletében a kastélyt feleségére, Esterházy Alexandra grófnőre hagyta. A kastélyban lévő híres könyvtárát még életében az Országos Széchenyi Könyvtárnak ajándékozta.
A grófnő az örökséget, a lengyeli uradalmat, a kastélyt teljes berendezésével 1926-ban a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, mely 1927. január 1-jén került a Múzeum kezelésébe. A grófnő 1930. október 15-én bekövetkezett haláláig a kastélyban élt. A grófnő halála után a kastély berendezési tárgyait a Magyar Nemzeti Múzeum Budapestre szállította, ahol 1934-ben árverésre került. A kastély ettől az időtől kezdve teljesen üres volt.
Az üresen álló kastélyt a Magyar Nemzeti Múzeum nem tudta kellőképpen hasznosítani. Egyidőben néhány gazdatiszt lakott egy-két szobát a földszinti részen. Az időközben jelentkezett hibák kijavítására nem gondoltak. Inkább az a gondolat foglalkoztatta egyes személyeket, hogy a kastélyt le kell bontani. Az uradalom számtartója még megbízást is kapott, hogy készíttessen tervet a kastély lebontására. A II. világháborús események azonban ezt a gondolatot elvetették. Amikor Magyarország belépett a háborúba és elkezdődtek a bombatámadások, az üresen álló lengyeli kastélyt az illetékesek az Országos Térképészeti Hivatal térképanyagának elhelyezésére jelölték ki. Mintegy húsz vagon térképanyagot szállítottak Lengyelbe.
Amikor a front elvonult – 1945. január 30-án – a Szovjet Katonai Parancsnokság katonai kórháznak vette igénybe a kastélyt. Vérbeteg katonákat helyeztek el itt. A kórházat 1945. március 10-én elvitték Lengyelből.
A kórház időszakában a térkép tárolására szolgáló ládákat, valamint a térképek egy részét eltüzelték. Az Ideiglenes Kormány még 1945. márciusában intézkedett a térképek Budapestre történő szállításáról.
A lengyeli gróf Apponyi-féle kastély legszégyenteljesebb korszaka következett be 1945 tavaszán, amikor a szovjet katonák után itt hagyott piszkos-koszos kastélyt a völgységi németek internáló táborának rendezték be.
Amikor 1945. nyarán az internáló tábort felszámolták, a Lengyelbe betelepült székely emberek a kastélyban mezőgazdasági iskolát létesítettek. Az iskola képzési célja, elnevezése a több mint fél évszázad alatt sokat változott. A kastély jelenleg is a mezőgazdasági oktatás szolgálatában áll.
A kastély jelentősebb felújításon 1982-ben esett át. A tetőzete 2004-ben teljes felújítást nyert.