Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastély Iszkaszentgyörgy
Iszkaszentgyörgy, József Attila u. 1, 8043 Magyarország
Az iszkaszentgyörgyi Amadé–Bajzáth–Pappenheim-kastélyban minden stílus jellemzői felfedezhetők a barokk kortól a 20. századi neobarokkig.
A kastély magját Amadé Antal emelte 1735-ben, a keleti mellékszárnyat kapuval pedig Amadé Tádé építtette 1764-ben. A kastélyt fal vette körül. A főépület udvarra néző előcsarnoka és valószínűleg a főlépcsőház mellvédje a 18-19. század fordulóján épült.
1800-ban a kastély Bajzáth József veszprémi püspök tulajdonába került, aki 1820-ban jelentős átalakításba fogott. 1840 körül a park felőli homlokzat nyílásai új kőkeretet, kaptak, melynek terveit valószínűleg Langmasy Mihály építőmester készítette. Szintén ugyanebben az időben az udvari homlokzatot kétfelől dór oszlopsoros, földszintes toldalékkal bővítették.
1870-ben házasság révén került az együttes a Pappenheim grófok birtokába, jelentős átépítése gróf Pappenheim Siegfried nevéhez fűződik. Az átépítés költségeit költségeit felesége, Károlyi Erzsébet hozománya fedezte. 1904 és 1909 között elbontották a nyugati mellékszárnyakat, és helyükre egyemeletes, gazdag kőszobrászati díszítésű neobarokk épületet emeltek, díszes ablak- és erkélyrácsokkal, az emeleti ablakok fölött kőfejekkel, a középrizalit fölött alakos szoborkompozícióval. Az átépítés Gabriel Seidl müncheni építészprofesszor tervei szerint valósult meg.
Az épület nyugati végéhez délről egyemeletes, emeletén eredetileg nyitott folyosó kapcsolódik. A folyosó kör alakú épületrészbe vezet, melyet társalgóként használtak. Az új keresztszárnyban csehsüvegboltozatos, illetve fiókos dongaboltozatú helyiségek kaptak helyet a barokk kaputorony vonalában egy átjáróval. Erre merőleges a vörösmárvány itatókkal ékes istállószárny, mely 1906-1909 között készült el.
A központi épület földszintjén volt a grófi és a grófnéi lakosztály (háló-szalon-dolgozó), az emeleten rendezték be az ebédlőt, egyik oldalán a díszes könyvtárral. A házaspár négy gyermeke részben a régi, részben az új szárnyban lakott. Az új épületben voltak a vendégszobák és kialakítottak egy második könyvtárat is a látogatóik számára. A keleti mellékszárnyban kaptak helyet a kiszolgáló helyiségek, a konyha, mosókonyha és vasalószobák.
A Pappenheim család egészen a második világháború végéig birtokolta a kastélyt. Ezt követően kórház, menekültszállás, Beszkart üdülő, az ’50-es években munkásszálló üzemelt falai között. Az 1960-as években a helyi tanácsé lett. Méretére való tekintettel itt kapott helyet a hivatal, a helyi rendőrőrs, egy vegyesbolt, gyógyszertár és a posta is, majd a művelődési ház, a könyvtár, a mozi és az általános iskola, valamint szolgálati és bérlakásokat is kialakítottak benne. A kastély felújítása 1985-ben kezdődött, ekkor restaurálták falfestményeit. 1995-ben a KVI tulajdonába került, jelenleg az épület hasznosításra vár. A neobarokk épületrészben a település általános iskolája működik. 1994-ben itt forgatták a Megint tanú című film egyik – “libacombos” – jelenetét.
A kastélyt park veszi körül, teraszos kialakítása egyedülálló volt Fejér megyében. A Schusstig főkertész által az 1900-as évek elején tervezett neobarokk kert számtalan növénykülönlegességet is rejt. A francia mintára, szimmetrikus elrendezésben formált környezetben geometrikus terepformák, nyírt sövények, fasorok, kerti építmények (támfalak, lépcsők, medence, diadalív) és szobrok között sétálhat a látogató. Magyarország egyetlen “formal garden”-jét 1991-ben a műemlékvédelem felmérette.
