Egy komfort nélküli kunyhóba költözött a Tisza-tó egyik kis szigetére Ljasuk Dimitry természetfilmes, egyedül, mindentől távol, de a természethez a lehető legközelebb. Hogy miért?

Több mint egy hete önkéntes karanténba vonultam a Tisza-tó egyik apró szigetére. A kunyhó, amit a téli filmem forgatására állítottam fel – de a tél elmaradt – most befogadott engem és itt maradok otthon. Nomád körülmények között élek, de azt hiszem most mindenkire ráfér, hogy egy kicsit- vagy nagyon visszavegyünk és kilépjünk a komfortzónánkból, magunkba nézzünk és változtassunk, amin kell – mondja Ljasuk Dimitry

HIRDETÉS

A világ változik, vele együtt kell változnunk…

A karanténomról egy kisfilmet tervezek készíteni, amiben bemutatom a vidám, boldog és szomorú pillanatokat is, amit az ember átél a magányban – egy világválság idején, amikor nem találkozhatsz a szeretteiddel, barátaiddal, tulajdonképpen senkivel. A megszokott városi komfortból itt semmi nem áll rendelkezésemre – de cserébe itt vagyok a természetben, vele élek, kelek, fekszem – ami eléggé feltölt, elfoglal és boldoggá tesz.

A bő egy hét alatt átéltem tavaszt, őszt és telet, jéghideg 60km/órás vihart, tükörsima vizet, +22 fokot, amiben leégtem, de megtapasztaltam a -5 fokos hóvihart és dermesztő éjszakákat.

Facebook oldalán közzétett videójában megismerhetjük a helyet, ahol játszódni fog a film, felvillannak képek a szigeten töltött napjaiból. Ez maga az élet, nézzétek meg a kisvideót:

Épp megváltozik a világ és ehhez alkalmazkodnunk kell. A filmem célja talán az lesz, hogy átadjam az embereknek, hogy ne féljenek ettől a változástól. Egyszerű dolgok is boldoggá tehetik az embert. Nagyon egyszerű dolgok. Azt hiszem, erre kell készülnünk most.