Pécs
A környék már önmagában is sajátos karakterű: itt a belváros sűrűbb beépítettsége fokozatosan átadja helyét a zöldfelületeknek, a hegyoldalnak és a parkos környezetnek.
A Tettye ezért nemcsak műemléki szempontból érdekes, hanem a pécsiek egyik kedvelt sétáló- és kirándulóhelye is, ahol a természeti környezet és a történelem látványosan találkozik.
A ma látható falmaradványok egy 16. század elején emelt reneszánsz palota részei. Az épületet Szatmári György pécsi püspök építtette, aki korának jelentős egyházi és politikai személyisége volt. A Tettyén álló palota feltehetően nyári rezidenciaként szolgált, fekvése pedig arra utal, hogy építtetője tudatosan választott magának a várostól kissé elkülönülő, mégis jól megközelíthető, látványos helyszínt.
Az épület sorsa a török hódoltság idején fordult nagyot. Pécs 1543-as elfoglalása után a palota új funkciót kapott, és a források szerint derviskolostorként működött tovább. A városrész neve is ehhez az időszakhoz kapcsolódhat: a Tettye elnevezést több helyen a török „tekke” szóval hozzák összefüggésbe, amely derviskolostort jelent.
Pécs 1686-ban szabadult fel az oszmán uralom alól, ám a város az ostrom után súlyos károkat szenvedett. Ez a pusztulás a tettyei épületet sem kerülte el: erősen megrongálódott, és csaknem lakhatatlanná vált. Az egykori palotát 1714-ben egy robbanás is sújtotta, amely tovább rontotta az állapotát. A még használható részekben egy ideig városi erdészek, később pedig szegényebb sorsú emberek laktak.
A 19. század elejére az épület további pusztulásnak indult. Köveit széthordták, faragott részleteit letördelték, így a hajdani reneszánsz palota fokozatosan romegyüttessé vált. Maradványait a 20. század elején konzerválták, majd a területet az 1990-es években rendezték újra. A 2010-es Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódva ismét megújult a környezete is. A ma látható falak így több évszázad történetét őrzik egyszerre: a reneszánsz korszak emlékét, a török időket és a későbbi pusztulás nyomait is.
A helyszínen ma főként a palota falmaradványai, boltíves részletei és az egykori térszerkezet nyomai figyelhetők meg. Bár az eredeti épület teljes képe már nem állítható össze pontosan, a megmaradt falak alapján így is jól érzékelhető, hogy valaha jelentős, nagyvonalú épület állt itt. A palota egyemeletes, U alakú épület volt, dél felé nyitott udvarral. Délkeleti oldalán torony csatlakozott a falhoz, amelynek maradványai ma is láthatók.
A Tettyei romok egyik legnagyobb vonzereje, hogy nem elzárt műemlékként állnak a látogatók előtt, hanem szabadon bejárható történelmi helyszínként. Ez egészen más élményt ad, mint egy múzeumi bemutatás: itt a látogató nemcsak szemléli a múltat, hanem szó szerint beléphet a falak közé. A romok látványa ráadásul évszakonként és napszakonként is változik. Közelről a kőfalak anyaga, az ívek és a részletek érvényesülnek, távolabbról inkább az egész romegyüttes és a táj kapcsolata válik hangsúlyossá. A természet közelsége miatt a hely nem komor, sokkal inkább csendes és hangulatos.
A Tettyei romok környéke önmagában is bővelkedik látnivalókban. A közelben található a Tettyei Mésztufa-barlang, amely a térség egyik legismertebb földtani érdekessége, valamint a Pintér-kert Arborétum is, amely botanikai értékei miatt kedvelt kirándulóhely. A Tettye-forrás szintén szorosan hozzátartozik a városrész karakteréhez, hiszen a víz jelenléte régen is fontos szerepet játszott a terület életében.
Éppen ezért a Tettyei romok felkeresése sokszor egy hosszabb séta része, amelyben a történelmi, természeti és földtani értékek jól kiegészítik egymást.
Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!