Szatmárcsekén található hazánk egyik legkülönlegesebb temetője
Szatmárcsekéhez kötődik Kölcsey Ferenc és vele együtt költeménye, a Himnusz is, ugyanis itt fejezte be írását 1823.január 22-én.
Szatmárcseke az ország keleti csücskében helyezkedik el, nem messze az ukrán határtól. Kölcsey Ferenc szorosan kapcsolódik a település múltjához, aki itt élt 1815-től 1838-ban bekövetkezett haláláig. A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.
A református templom mellett elkanyarodva megtaláljuk a temetőben hat köroszlopos, párkánnyal egybefogott Kölcsey síremlékét.
Viszont körülötte egyedi fejfákat találunk. Közel 600, embermagasságú, stilizált emberfejet, vagyis csónakban fekvő embert szimbolizál a temető sírjai.
Kétféle magyarázata lehet a különleges fejfáknak. Az egyik a finnugor szokásokból ered, miszerint a csónakban utolsó útjára indított elhunytat szimbolizálja. A másik a Tiszához kapcsolódik, mert nagy árvizekkor csak csónakkal tudták megközelíteni a temetőt.
1776-ban hozták létre a temetőt. A feljegyzésekből az derült ki, hogy a helybeliek a tölgyfát még életükben kiválasztották, udvarukon szárítgatták. Haláluk után kifaragták a helybeli ácsok vagy kerékgyártók, amiért cserébe a család szalonnával, kolbásszal, pálinkával fizetett. Kutatók is próbáltak magyarázatot találni, miért pont ezt a fejfát választották síremléknek. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1973-ban védettség alá helyezte a sírkertet.