Nemzeti emlékhelyünk, a nagycenki Széchenyi-kastély
A legnagyobb magyar, Széchenyi István élete jelentős részét a nagycenki kastélyban élte le.
A kastély a hazai klasszicista építészet nagyszerű példája. Építése 1750 körül kezdődött Széchenyi Antal megbízásából, aki egy nagyobb rezidenciát akart emeltetni a meglévő emeletes majorház helyén, melynek falait részben fel is használták. Az új épület barokk stílusban készült el Franz Anton Pilgram tervei alapján.
Széchenyi Antal utódja, Ferenc idejében vált a birtok a család központi rezidenciájává: a kastélyt a század utolsó évében átépíttette, ekkor nyerte el mai, klasszicista homlokzatát.
A 19. század első felében, Széchenyi István idején, újabb bővítés következett: az épület két oldalán egy-egy újabb szárnyat emeltek, bevezették a gázvilágítást, fürdőszobát és vízöblítéses WC-t alakítottak ki.
A kastélyt 2016-ban nemzeti emlékhellyé nyilvánítottak.
Széchenyi István halála után fia, Béla és felesége, Erdődy Hanna inkább a kertre fordított több figyelmet, így rengeteg növény különlegességet telepítettek a kastély köré.
A nagycenki Széchenyi-kastély, annak parkja és hársfasora az UNESCO Világörökség része
Az épületegyüttest a 18. század elejétől telepített barokk, francia kert és az „angol ízléssel” kialakított, festői elrendezésű tájképi park veszi körül.
A park ma hazánk történeti kertjei közé tartozik
Hársfasorával nemcsak természetvédelmi terület, de a kastéllyal együtt a világörökség részét képezi.