Fehér lepel borult az Európában egyedülálló Majki Kamalduli Remeteségre
A némaságot fogadott, néma barátoknak is nevezett kamalduliak az 1730-as évek közepén érkeztek Majkpusztára.
A kamalduli rendet 980 körül Szent Romuald alapította, a szerzetesek fehér ruhája miatt fehér bencéseknek is nevezték őket. Magyarországon a rendnek négy kolostora volt, ezek közül az egyik az 1733-tól 1782-ig fennálló majki remeteség.
Ezt 1733-ban a vidék birtokosa, Esterházy József alapította, és 1200 holdas pusztát, tavakat és malmokat is adományozott a bencéseknél jóval szigorúbb, aszketikus rendnek. A szabadságharcot lezáró, 1711-es szatmári békét követően a Rákóczihoz hű, dunántúli nemesi családok adományaiból épült a némaságot fogadó kamalduli szerzetesrend majki remetesége a hallgatás szimbólumaként, mely az ellenállás egyik utolsó lehetősége volt a Rákóczi-szabadságharcot követően.
A néma barátok csak egy rövid ideig élhettek Majkpusztán, mivel 1782-ben II. József császár feloszlatta a császárság és királyság területén működő rendek többségét.
A Majki Kamalduli Remeteség tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból áll.
A cellaházakban egy-egy szerzetes élt, aki a naponta előírt kötelező imákat ugyan hangosan mondhatta el, de a nap többi részében tartózkodnia kellett a beszédtől. Egymással csak a szentmiséken és a fő ünnepeken, a közös étkezéskor találkozhattak. Beszélniük – az elöljárójuk engedélyével – évente két alkalommal, három-három napig lehetett.
A rend feloszlatása miatt 1784-re kiürült a remeteség, 1806-ban gróf Esterházy Károly vette meg a birtokot és a területet bérbe adta. A cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be.
1810 nyarán egy villámcsapás következtében a Szent Jánosnak szentelt templom tetőszerkezete leégett. Részben az oroszlányi evangélikusok, részben Esterházy Károly csákvári kastélyának bővítéséhez szállíttatták el a köveket.
A torony egyik oldalán, a sekrestye boltozatcsonkján még ma is látható freskótöredék.
A II. világháborúban a kastély keleti mellékszárnya és a főszárny csatlakozó része leégett, ekkor pusztult el a családi levéltár anyaga, könyvritkaságok, újságok és több értékes bútordarab is. A háborút követően az épületegyüttes kórházként működött, majd az államosítás után középiskola és kollégium, majd munkásszálló költözött falai közé.
Majk az 1980-as évektől turisztikai látványosság, 2001-től a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, 2012-től a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. kezelésében áll.