A tarajosra bányászott Bélkő fehér sziklái
A Bél nemzetség hajdani élettere fölé magasodó Bélkő a Bükk-fennsík déli és északi oldalán futó úgynevezett kövek vonulatának meghatározó indító tagja.
A mészkősziklák százmillió évvel ezelőtt emelkedtek ki az eltűnő őstengerből, melyeket az idő vasfoga mellett az emberi tevékenység igencsak megváltoztatta.
A hegy ugyanis évtizedeken át szolgáltatta a bélapátfalvai cementgyár számára a cementgyártáshoz szükséges alapanyagot. A hegy oldalában 1963-ig folyt két mészkőbánya tölcséres művelése.
A már messziről látható lépcsőket kézzel, vájárok munkája alakította ilyen formájúvá.
A felső kőbánya a 2000-es évekig, a cementgyár bezárásáig üzemelt. Ez idő alatt gyakorlatilag legyalulták a Bélkő-hegy tetejét. Két évtizeddel a munkálatok megszűnése után már alig látszik, hogy ezeken az ösvényeken valaha köveket szállítottak a teherautók, és minden hangos volt a gépek zajától. Az egykori bányász-utak most túraösvények, a letarolt hegytető pedig az ország talán egyik legszebb, legkülönlegesebb hegyi látványossága.
2003-ban adták át a Bélkő Tanösvényt, amely az 543 m magas János-hegy és a Vasbánya- oldal mentén halad az elhagyott kőfejtőig.
A lenyűgöző látványt nyújtó hegy több mint ötszáz méter felett látható sapkáját 2008-ban védetté nyilvánították.
A Bélkő a vidék szent hegye
Csúcsán még a közelmúltban is áldozatot mutatott be a környék lakossága: Apostolok oszlása napján, július 15-én, az új lisztből sütött első kenyeret, mint szentelményt felvitték a hegyre és a mészkőszikla tetejére helyezték.
A hegy tetejéről pazar panoráma tárul elénk
A Bélkő gerincén két növényföldrajzi körzet, a Délnyugati-Bükk és az Északi-Bükk, határa húzódik. Így mindkét növényföldrajzi tartomány jellemző növényfajai megtalálhatók a mészkősziklán.