A szögligeti Szádvár, melyhez több mint 370 lépcső vezet
De nem csak ezért unikum a vár: az erődítmény ugyanis egyike hazánk legnagyobb alapterületű várának, melyet – mellesleg – a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéjében, Torna vármegyében állítottak.
Ennek időpontját pontosan nem ismerjük, írásban elsőként 1268-ban említették. Az évszázadok során a várnak és a körülötte levő birtoknak több tulajdonosa is volt, végleges formáját az 1500-as évek derekán nyerte el. Ostromok, csaták zajától volt hangos többször is az erődítmény, majd az 1600-as évek második felében felgyújtották, magára hagyták.
Az Aggteleki Nemzeti Park területén, mesés természeti környezetben álló vár maradványai ezt követően folyamatosan pusztultak, köveit jórészt a környékbeli lakosság elhordta, a megmaradt falmaradványait pedig visszahódította a természet.
A várat évtizedeken keresztül nem látogathatta senki, mivel 1920 után a magyar-csehszlovák határ közvetlen közelébe került, így tiltott zóna lett.
A vár mintegy 320 éven át tartó pusztulása után 2006-ban magyarországi várbarátok egy csoportja fogott össze a romok megmentéséért, majd Szádvár bekerült a Nemzeti Várprogramba, s így sor került a várfalak állagmegóvására, illetve a biztonságos látogatói útvonal kialakítására.
A vár minden nap, ingyenesen látogatható.
A várkomplexum két részből, a hegytetőt elfoglaló Felső-várból és a várhegy északi lábánál 70 méterrel lejjebb elterülő Alsó-várból áll. A két várrész között az összeköttetést egy mára elpusztult, vélhetően lovak hajtotta felvonószerkezet biztosította.