A 100 éves bánya tavai: a nyékládházi tavak
A kavicsbánya hátrahagyott mélyedéseiben 750 hektáros vízfelület alakult ki.
Borsod megye legifjabb városa, Nyékládháza és környéke már ősidők óta lakott, fontos bronzkori, vaskori régészeti leleteket találtak a térségben. A település 1932-ben két falu, Mezőnyék és Ládháza egyesüléséből jött létre.
Mezőnyék a honfoglaló Nyék törzsről kapta a nevét, Ládháza neve a Lád személy vagy nemzetségnévből ered. Az évszázadok során mindkét települést megviselték a történelem viharai, így többször elnéptelenedtek, mígnem 1770 körül református családokkal telepítették be. Ekkor indult gyors fejlődésnek, s mindkét falura a mezőgazdaság lett jellemző. Már a II. világháború előtt a Lenz-család itt lévő birtokain exportra is termelt kajszit, almát és szőlőt.
1917-ben Közép-Európa legnagyobb kavicsbányáját nyitották meg, melynek következtében 750 hektáros vízfelület alakult ki.
A vízi sportok kedvelőinek és a horgászoknak kedvelt célpontja.
A vizek minősége kiváló, mélységük miatt sosem melegszenek fel túlságosan. Az oxigéndús környezet remek élőhelyet biztosít a horgászok fő célpontjai, a nemes halak számára.
A tavakra hulló éves csapadék 30-40 százalékkal kevesebb, mint a nyári félév párolgása, a hiányzó részt a talajvíz pótolja hozzászivárgással. A vízkészlet kicserélődése 2-3 évenként következik be.
A tavak kavicsos aljzatúak és jelentős a mélységük, akár a 25 métert is elérheti.
Az átlagos mélység 8 méter körül van.