10 malom, melyekben hajdanán az új kenyér gabonáját is őrölhették
Augusztus 20-án ünnepeljük Szent Istvánt, az államalapítást, és ez a nap az Új Kenyér ünnepe is.
Ilyenkor a nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret először megszentelik, majd felszelik és végül szétosztják a darabjait.
De vajon honnan ered ez a szokás? A hagyomány szerint az aratás után, Szent István napon sütötték az új búzából készült első kenyeret. Ezért nevezték augusztus hónapot az új kenyér havának. Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek és ünnepélyes menetben a gazda elé vitték azt. Ezután mulatságot tartottak, amellyel le is zárult az aratóünnep.
Ha már aratásról és új kenyérről beszélünk, akkor szólni kell a malmokról is. Egykor alig lehetett elképzelni az alföldi tájat szélmalom nélkül, sőt, a hegyekben csordogáló patakok partján is számos vízimalom forgott. Sajnos mára csak kevés maradt fenn közülük, ezek közül mutatunk be néhányat.
Sáfrik-féle malom, Kiskunhalas
Kiskunhalas valamikor a malmok városa volt, mára azonban csak egy szélmalom idézi e kort. A malomépületet 1861-1867. között Hunyadi Antal építette alsó meghajtású őrlőszerkezettel. Sáfrik József 1901-ben vette meg az épületet és alakította át holland típusú szélmalommá. 1964-66 között Mendele Ferenc tervei alapján műemlékként újították fel, majd ezt követően műemlékké nyilvánították. A malom a Kölcsey és a Szélmalom utca sarkán lévő dombon áll.
Pusztai-féle szélmalom, Szegvár
A falu Szentes felé eső szélén kialakított Sport téren áll a téglából, 1865 körül épült szélmalom. Fala a földszinten egy méter vastag, felfelé haladva fokozatosan vékonyodik. A harmadik szinten 80 centiméter, a legfelső szinten pedig már csak 45 centiméter vastagságú. A szegvári tornyos típusú, felül hajtós, két kőpáros szélmalom. Zsindelyes teteje nincs a fallal egybeépítve, csak, mint egy sapka, rá van helyezve. A vitorlákat ugyanis mindig a szél irányába kellett állítani és azt a tetőszerkezet elfordításával tudták elérni.
Bagimajori szélmalom, Kengyel
A kunhalom tetején magasodó bagimajori szélmalom tizenöt méter magas, négyszintes téglaépületét az Almásy család építtette, majd tőlük vásárolta meg később a Baghy család, amelynek tagjai a századfordulótól a II. világháborúig voltak a terület birtokosai.
A malom belseje négy szintre tagolódik, a kúpalakú teteje zsindelyfedeles. A szélmalom legalsó szintjén bemutatják a malmok jelentőségét, továbbá a kengyeli malom történetét és működését. A második szinten a látogatók információs táblákon tekinthetik meg a malomkövek működésének és a zsákolásnak módját, míg a szélmalom legfelső szintjein lehetőség nyílik a malomvitorlák tartószerkezetének és forgórészeinek megismerésére.
Piroska-féle szélmalom, Székkutas
A malmot feltehetően 1885-ben Szabó Sándor gazdálkodó állíttatta, és 1950-ig a tulajdonosa is volt. A 20. század lején a malom mellett bolt, műhely is működött. A vörös téglából épült, vakolatlan szélmalom szerkezetét tekintve három kőjáratú (háromköves), holland típusú malom. Különlegessége, hogy a tetőszerkezet kialakításának köszönhetően a vitorla fordítható volt a szél irányába. A több évtizedes aktív múlttal rendelkező Piroska-féle szélmalom napjainkban magányosan áll a település határában.
Felsőszentiváni szélmalom
A Felsőszentiváni szélmalom a 19. század végén épült és 1926-ban jutott a Nagy Torma család tulajdonába. Noha az épületet az 1930-as években új gépekkel szerelték fel, ezek már csak a következő három évtizedben szolgálták a község lakóit. A szélvitorlákat 1962-ben szerelték le, s a malmot raktárnak használták. A 2005-ös, majd a 2010-es nyári esőzések következtében fala fölül beomlott. 2015-ben kezdődött meg a felújítása, s a csonka kúp alakú, bádogtetős építményt régi valójában állították helyre, pótolva a lekerült szélvitorlákat is. A malom nem csak turisztikai látványosság lett így, hanem őröl is, sőt, egy külső, villanyárammal működő motorral is elláttak, hogy szélcsend esetén is működjön.
Tési szélmalmok
Tésnek egykoron négy malma volt, ma kettő áll, melyek népi ipartörténeti műemlékek. Helt József bognármester szélmalmát, a Helt-malmot 1840-ben emelte Pircher János malomács. Ennek mintájára, valamivel kisebb méretben 1924-ben Ozi János asztalos építtette meg szélmalmát. A Helt-malom naponta négy mázsát is megőrölt, az Ozi féle ennek a felét. A szélmalmokat a Táncsics utca 20. szám alatt lehet megtekinteni, ahol az udvarban egy eredeti állapotú régi kovácsműhely is várja a látogatókat.
Faragó-féle malom, Kiskundorozsma
A dorozsmai Faragó-féle malom a környék egyik legrégebbi malma, még a hazai szélmalmok fénykora előtt, 1821-ben épült. „Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom” – szól Dankó Pista nótája. A névadó Faragó György csak 1900-ban vásárolta meg, majd még mintegy fél évszázadig működött. Bár műemlékké nyilvánították, állapota leromlott, mígnem 1970-ben az árvíz és belvíz miatt összedőlt, ám hamarosan újjáépítették. Később többször szorult felújításra, de ma remek állapotban várja a látogatókat.
Békéscsaba szélmalom
A szélmalom, amely jelenleg gabonamúzeumként üzemel, 1856 és 1860 között épült Makó határában, a Csókási pusztában állt, a malomkövét Sárospatakról hozták. 1953-ig működött, és akkora volt a kapacitása, hogy száz tanya termését tudta megőrölni A szélmalom holland típusú, négyszintes. Ezekre jellemző volt, hogy forgatható volt a tetőszerkezetük, a szél felé fordították azokat; a vitorlák pedig 4-5 méter/másodperc sebességgel pörögtek. A vitorlái különben csaknem egytonnásak.
Papi-féle szélmalom, Hódmezővásárhely
Az épületet 1856-ban építette Csánki Bálint, majd 35 múlva került a névadó Papi család birtokába. A Hódmezővásárhely peremén, illetve a tanyavilágban a 18-19. században megjelenő szélmalmok közül ezt a példányt 1962-ben nyilvánították népi műemlékké. A szélmalom érdekessége, hogy délkeleti és északkeleti oldalon is találunk bejáratot, ami biztosítja a bejutást, legyen épp bármelyik szélirányi is az uralkodó. A malmot Hódmezővásárhely központjától 12 kilométerre, a Tótkomlós felé vezető Erzsébeti út jobb oldalán találjuk.
Gál-féle malom, Karcag
Karcagon egykoron hatvan malom működött, ebből 11-et működtetett szél. Mára csak ez az egy maradt fenn. Belső berendezése épen maradt, hat szinten lehet megtekinteni a technikatörténeti szempontból is egyedülálló szerkezetet. A holland típusú Gál-féle malom 1859-ben helybeli téglából építette Gál Ferenc egy téglafallal – „bástyával” körbekerített, dombszerű emelkedésen, hogy vitorlái jobban kihasználják a szelek energiáját. Az épület forgó tetőrésszel és négy széllapáttal készült, tornyos, vagy holland típusú szélmalom, mely a 17. századtól terjedt el hazánkban. Az ablakokkal áttört falú, szépen rendbe hozott szélmalomban 1949-ig folyt a munka, búzát őröltek és szemes terményeket is daráltak. Utolsó működtetője Barna István volt.