Tudtátok-e, hogy a sárkányölő Szent György nevét viselő hegyen nem csak bazaltorgonákat találni?

A Tapolca és Szigliget között húzódó kopár tetejű hegy valódi mesevilág. Kiülhettek a nem keveset ígérő Mennyország tornácára egy pohár pincehideg borral, gyönyörködve az elétek táruló többi tanúhegy ölelésében, sőt, a hegy túloldalán felkereshetitek a mondabéli sárkány barlangját is, vagy a Balaton-felvidék egyik leghátborzongatóbb épületeként emlegetett Emmaus kápolna előtt elhaladva a kicsit filmes kulisszának ható erdei ösvényen is elmerenghettek a hely varázsán.

HIRDETÉS

Aki nem hiszi, járjon utána!

Szigliget felől érkezve a hegy látványát kétségtelenül két sárgára festett épület határozza meg.

A 18. században épült barokk Lengyel-kápolna, és a mellette álló, éppen megújuló, paraszt-barokk Tarányi présház. Itt van lehetőség parkolni, és pár métert balra haladva akár a kulacsokat is fel lehet tölteni az Oroszlános kút hűs vízével, mielőtt nekivágunk a túrának.

Ha kicsit hátat fordítunk a lélegzetelállító látványnak, a Szigligeti várnak, a Badacsonynak, Csobáncnak és Gulácsnak, a hegyet erről az oldalról fürkészve jobbra a fák közt felfedezhetünk még egy aprócska tornyot, rajta kettőskereszttel.

A kápolna alig néhány perces sétával elérhető a pincék közt kanyargó földúton.

Innen erdei ösvény visz tovább a kísérteties, mégis pusztulásában is lenyűgöző rom felé.

Az Emmaus, amely egyébként egy bibliai település, az itt remeteként élő Ify Lajos, egykori fonyódi plébános önerőből épített birodalma volt.

A családi birtokon állt egy tornácos présház is, Nektár névvel, ám a többi épület is el volt keresztelve: a Remete-lak és Názáret aprócska lakóházak voltak zarándokoknak és a házvezetőnőnek. Körben szőlő, és páratlan kilátás, zavartalan csend és béke – ezt az idillt ma szinte nehéz elképzelni az áthatolhatatlan bozótban.

A keszthelyi születésű, Pécsett pappá szentelt, ám zenei tanulmányokat is végzett plébános szenvedélyesen vonzódott az orgonákhoz.

Az ötvenes évektől 1967-ben bekövetkezett haláláig harmóniumokat készített, órákat bütykölt, és nemzeti lobogóval jelezte, ha látogatókat fogadott.

Inkább illik a szomorú látványhoz az a kísérteties história, miszerint a plébános már életében három sírgödröt ásott a birtokon, és előre elkészített koporsóján évente aktualizálta az évszámot. Síremlékére, amelyet néhány éve önkéntesek egy csoportja szépen rendbe rakott, azt faragta intelemként: Ludovici memento mori, vagyis Lajos, emlékezz a halálra.

Az egykor mesebeli kis épületegyüttest, amelyen nem csak az idő vas foga, de szorgos kezek is folyamatosan rongálnak, méltóan helyreállítani valószínűleg már nem lehet, de állagmegóvásra és Ify Lajos emlékének megőrzésére kis tenni akaró közösség alakult, akik halála évfordulóján a kápolnánál megemlékezést tartanak, ezt megelőzően pedig augusztus végén szerszámokkal felszerelkezve igyekeznek megszépíteni az elvadult kis birtokot.

Bármennyire divat horrorszerűen beállítani ezt a kápolnát, bármekkora a szemét, a gaz, vagy bármekkora irdatlan rumli van a beszakadt, összefirkált, megrongált épületek körül, ezt a helyet még így is békés, spirituális erő lengi körül.

És még mennyi felfedezni való vár a hegyet átszövő zöld, sárga, piros túraútvonalak, és az itt áthaladó Országos Kéktúra vonalán!