Simontornyai vár, melynek falai több mint 700 évről regélnek

1277-et írtunk, mikor Simon, Salamon fia egy tornyot emelt a Sárvíz árterületének szigetére.

A település így kapta nevét: Simontornya.

Területe már ősidők óta lakott volt. A római korban a Fortiana nevet viselte a Bósa patak (ma Pósa-tó) vidéke. A honfoglalás  után az Árpád család birtokolta a környéket  és besenyőket telepített a vidékre. Így keletkezett a Sió jobb partján egy Menend elnevezésű falu.  Vele szemben a Sió bal partján mocsárral körülvéve Sziget község húzódott meg, s mindkettőjüktől észak-nyugatra Bord.

E három  településből alakult ki Simontornya, miután Simon alországbíró  IV.  Béla engedélyével vártornyot  építtetett.

Mivel az építtető fiú örökös nélkül halt meg, így a vár királyi kézre szállt. 1324-ben Károly Róbert Hencfia Jánosnak adta, 1347-ben a Lackfiak örökölték, majd 1397-ben a Kanizsaiaké lett. Tőlük birtokcsere által Ozorai Pipo szerezte meg, majd 1427 után a Garai família vásárolta meg.

A Garai család fiúágon való kihaltával a vár Mátyás királyé lett, aki feleségének, Beatrixnak ajándékozta. A királyné nem, de a következő tulajdonos, Gergelylaki Buzlay Mózes, Mátyás diplomatája rengeteget változtatott a váron. Mivel a vagyonos úr nagy utazó volt, és jól ismerte az itáliai divatot, az épületet reneszánsz mintára alakíttatta át 1502-től 1509-ig.

Ekkor megépült a déli épületrész: az öregtorony, a lépcsőtorony és a kaputorony, megemelték a falakat, lodzsát építettek, az ajtókat, ablakokat kőfaragványokkal díszítették. Sajnos utóbbiakból mára csak néhány maradt meg. Láthatók viszont a bordás keresztboltozatos reprezentatív terem részletei, és a felfüggesztett kőívek még így, hiányosan is érdekes látványt nyújtanak.

Inkább minden kényelemmel ellátott főnemesi rezidenciának, mint várnak számított, így az ország középső területeit viharos gyorsasággal megszálló török csapatok 1543-ben könnyűszerrel elfoglalták. A hosszú török uralom végét Badeni Lajos őrgróf seregének felvonulása jelentette 1686 szeptemberében, mivel a vár kicsiny védőserege meghódolt előttük.

A 18. század elején tervbe vették felrobbantását, de a Habsburg-hű Styrum-Limburg család kérelmére épségben hagyták.

A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban a vár több éven át Bottyán János támaszpontja volt. A szabadságharc után birtokosa uradalmi magtárrá alakította, később se nyerte már vissza egykori fényét. 1930-ban a zirci apátságé lett, majd bőrgyár, és szükséglakások létesültek benne.

1964-1974 között történt a középkori és reneszánsz maradványainak felkutatása, helyreállítása és 1975-ben mint vármúzeumot állították a közművelődés szolgálatába.

A vár április 1 – szeptember 30. között keddtől vasárnapig 10 és 17 óra között, október 1-től március 31-ig 10-től 16 óráig látogatható.

#CsodalatosMagyarorszag Kövess minket Instagramon is!

Használd posztjaidnál a #CsodalatosMagyarorszag hashtaget!