Hajós Baja közelében fekvő város, melytől 3 kilométerre fekszik a pincesorairól méltán ismert Hajósi pincefalu.

A pincefalu története szorosan összefonódik a település történelmével: az oszmánokkal szembeni háborúk során a település csaknem teljesen elnéptelenedett, majd a békésebb időkben svábokkal vált újra lakottá.

A fennmaradt írásos dokumentumok szerint, Csáky Imre bíboros 1728. április 10-én kelt szerződésbe foglalta azokat a kötelmeket, amelyek a letelepülő svábok szőlőtelepítéssel kapcsolatos feladatairól és ebből eredő jogaikról szólnak. Valószínű, hogy az érsek kívánságára újratelepítették a török dúlás előtti szőlőskerteket. A mai pincefalu területén valószínűleg a 18. század végén a 19. század elején kezdtek a helybéliek pincét építeni.

1 / 3

Hajósi pincefalu, melynek 24 utcájában 1200 pince sorakozik

FOTÓ: Pleszinger László

FOTÓ: Pleszinger László FOTÓ: Pleszinger László FOTÓ: Pleszinger László

Mivel a faluban a belvízi problémák miatt nem tudtak borospincéket kialakítani a falu melletti löszháton építkeztek, az első rendelkezésre álló számszerű adat 1851-ből származik, ebben az időben 553 holdon termeltek szőlőt Hajóson és 363 pince volt. A századfordulóra a pincék száma 850-re gyarapodott, a szőlőültetvény pedig 1200 holdra.

2 / 3

Hajósi pincefalu, melynek 24 utcájában 1200 pince sorakozik

FOTÓ: Pleszinger László

A 20.század elején készültek azok a présházak, amelyek azóta műemlék jellegűek. Az épületek ekkor, vályog fallal oromzata tapasztott vesszőfonattal legfelül aládeszkázott formában épültek.  Egy 1935-ben készült statisztikai összesítés szerint Hajóson 1812 holdon termesztettek szőlőt. Jó termés esetén a pincékben 25-30 ezer hektoliter bort is tároltak, a második világháború idején azonban szorongatott helyzetbe kerültek a gazdák. Az átvonuló front katonái, hogy borhoz jussanak, több présház ajtaját felfeszítették, a nyitva hagyott, illetve ajtók nélküli pincék zöme kifagyott és tönkrement. Ezek a pusztítások azonban elenyészőek voltak azokhoz a károkhoz mérten, amelyek a háborút követtő békés években érték a pincefalut.

1960-as évektől éledt újjá a pincefalu: ekkorra már a kitelepített svábok nagy része visszatért Hajósra és újra gondozta, ápolta a szőlőültetvényeket, elkezdődött a présházak újjávarázsolása és szép fokozatosan kialakult a pincefalu mai arculata.

3 / 3

Hajósi pincefalu, melynek 24 utcájában 1200 pince sorakozik

FOTÓ: Pleszinger László

Hogy is néznek ki a pincék?

A legfontosabb a pincelyuk, amely  20-35  méter hosszan nyúlik a löszbe, zömében kézzel kivájva, 3-6 méter mélyen általában téglapadozat nélkül. A 80-as évek közepétől kezd elterjedni a pincék utólagos kitéglázása, részben esztétikai okokból. Az enyhén lefelé lejtő pincelyukakban találhatóak a borokkal teli hordók.

A pince fontos részét képezi a présház. Egyik felében tárolják a szőlőfeldolgozás- és művelés eszközeit, a prést, a darálót, az erjesztő kádat. Az épületek nagy részében található a kisszoba, mely a munkában és a megfáradt gazda pihenését  szolgálja, valamint a barátok és a vendégek fogadására is alkalmas. Egyszerű bútorzattal vannak ellátva, konyhaszekrény, asztal, székek, esetleg egy fekvőhely. A téli fűtés is megoldott kályhával, kandallóval.

Kapcsolódó

10 pincesor hazánkban, ahol a boron kívül a táj is mámorító

Magyarországon komoly múltra tekint vissza a szőlészet-borászat, hazánk egyike a világ legrégebbi és leghíresebb bortermelő országainak.